Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Lakos János: A Magyar Országos Levéltár történetének vázlata 1970-ig / 36–42. o.

talanokhoz, főúri és nemes családokhoz, és az országot illető iratok átadására szólította fel őket. Az akció a vártnál szerényebb eredményt hozott, annyi irat azonban összegyűlt, hogy 1756. március elején megkezdhette működését az Archívum Regni, a később „régi" jelzővel említett Országos Levéltár. Első kezelője Csintó Imre helytartótanácsi cancellista lett, mint a még nem létező országos levéltárnok helyettese. Az Archívum Regni 1756-tól 1874 őszéig állt fenn. A nádor (1849-1867: osztrák szervek, visszaállított Helytartótanács), majd 1867-től a Belügyminisztérium felügyelte. Zárt rendi intézmény volt, a rendek szükségleteit elégítette ki, kutatót csak elvétve fogadott, külön nádori engedéllyel. Első rendes országos levéltárnoka Balogh László helytartótanácsi tanácsos volt, akit az 1765. évi végleges szervezés után nevezett ki a nádor. Későbbi jelentős levéltárnok volt Rudnyák András és Kovachich József Miklós. Rudnyák 30, Kovachich 45 évig állt a levéltár élén. Az Archívum Regni három nagyobb egységből állt: a tulajdonképpeni (régi) Országos Levéltárból, amelybe többek között az országgyűlések iratai, a koronázási hitlevelek, a békeszerződések, a privilégiumok, a királyi rendeletek, az országos összeírások, a nemesi felkelés iratai és magántulajdonú letétek tartoztak; a Nádori Levéltárból, amit Batthyány Lajos külön intézkedéssel, kikötve a mindenkori elkülönített kezelést, helyezett el itt; valamint az Országbírói Levéltárból. A levéltár személyi ellátottsága a 18. században még megfelelő volt (általában 3 főt tett ki az állandó alkalmazottak száma), később apadt a létszám: hol kettő, hol csupán egy személy dolgozott az intézményben, 1823-ban és 1824-ben azonban több mint másfél évig egy sem! Pedig az iratanyag folyvást gyarapodott. A csekély személyzet ellenére jól rendszerezett és rendezett, jól segédletelt (elenchizált, indexelt) levéltári anyagot hagytak ránk elődeink. Nem cincálták szét, hanem egyben tartották az összetartozó irategyütteseket, ösztönösen alkalmazták a proveniencia elvét. Az Archívum Regni 1784-ig működött Pozsonyban, ekkor a kormányszékekkel egyetemben Budára költözött, ahol a volt kiarissza-kolostorból kialakított országgyűlési épület két szobájában kapott helyet. Az iratanyag gyarapodásával az épület más részében is biztosítottak helyiségeket számára. Hangsúlyozni kell, hogy a királyi kormányszékek és a kúria iratai nem tartoztak az Archívum Regni illetékességi körébe. E szervek maguk őrizték irataikat, sőt a Kamarán belül külön, igen gazdag anyagot őrző levéltár, a kamarai archívum is működött. A 18. század végi nagy forradalom, a polgárság győzelme Franciaországban megdöntötte a rendi világot. A változások, fáziskéséssel ugyan, de lényegében Európa legtöbb országában végbementek. Mindez a levéltárak világát is mélyrehatóan érintette: modern, nemzeti levéltárak születtek, amelyek már nem zártak, nem a kiváltságosok jogbiztosító intézményei, hanem iratanyagukkal, tevékenységükkel a köz ügyét, elsősorban a történettudományt szolgálják. Magyarországon az 1848-as forradalom hozta meg a változtatás lehetőségét. A Magyar Tudományos Akadémia lépett fel kezdeményezőén: egy „magyar ál ladaimi közlevéltár" törvény általi felállítására tett javaslatot, amely többek között az Archívum Regni, a Kamarai Levéltár, a Kúriai Levéltár, a kancelláriák és a helytartótanács irattárainak anyagát, továbbá bizonyos városi és megyei levéltárrészeket foglalt volna magában. A szabadságharc bukása eltemette a javaslatot, de az 1867-es kiegyezést követően az Akadémia újabbal állt elő. A kormány elfogadta a tudós testület felvetését, később a Képviselőház is hozott határozatot az ügyben, sőt törvényjavaslat-ter37