Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Albada, Joan van–Cseh Gergő Bendegúz: A szakmai együttműködés új útjai / ford. Cseh Gergő Bendegúz / 31–35. o.

A nemzetek közötti együttműködést az európai intézmények révén kell fejleszteni, de figyelmet kell fordítani a nemzetek közötti ipari együttműködésre is, mely fokozatosan átveszi a nemzet ipari tevékenység szerepét átalakítva a nemzeti határokat egy egyelőre még virtuális világgá, melyet nem szolgálnak ki a nemzeti levéltárak. Azok a (nemzetközi) intézmények elköltözhetnek és kedvük szerint számolhatják fel a nemzeti és helyi emlékezet forrásait. Hasonló együttműködést kell kialakítanunk a nemzetközi vallási intézményekkel is. Az új technológiák lehetőséget nyújtanak a kutatók, kutatóhelyek közti munkamegosztásra egyfelől a szükséges eszközök kialakításával, másfelöl az online gyűjtemények gazdagításával. Ez az együttműködés arra késztethet minket, hogy újragondoljunk olyan kérdéseket, mint „hitelesség", „teljesség", de még az „egészséges gyanakvás" követelményét is. Az emberek elkezdtek azokra az adatokra támaszkodni melyeket a képernyőn látnak. Mind többen veszítik el kritikai érzéküket, nincsenek felvértezve a diplomácia tudományával, hajlamosak tényként kezelni a tőlünk a képernyőjükre érkező információkat. Még ennél is rosszabb a helyzet: ha egy kérdésre ily módon nem kapnak választ, azt feltételezik, hogy a keresett információ egyáltalán nem is létezik. Természetesen egy levéltáros kíváncsiságát jobban felcsigázza egy nemleges válasz, mint egy találat, de irataink használói nem osztják a mi képességeinket. Az együttműködést nem lehet a költségcsökkentés eszközének tekinteni. Bármely szakmai tevékenység igényel kezdeti befektetést, majd pedig további költségeket ennek fenntartása és fejlesztése. A kooperáció egy másik módja lesz az oktatás terén a közös tananyag és az ehhez kapcsolódó szakmai gyakorlatok bevezetése csakúgy, mint külföldről látogatóba érkező kollégák számára álláshelyek biztosítása. Nyári iskolákra van szükségünk a „European Top-Master" programra való felkészüléshez. Meg kell tanítanunk munkatársainkat nemzetközileg gondolkodni, mivel kutatóink közül egyre többen külföldiek. Pragmatikusnak és semleges kell lennünk, ki kell használnunk bármilyen adódó lehetőséget. Az együttműködés nem egy technika, inkább beállítottság. Külön képzési programokat kell bevezetnünk munkatársaink számára, mielőtt elkötelezzük magunkat nemzetközi programokban, hogy ezek a programok ne fulladjanak kudarcba. Tanácsosnak tűnik kis lépésekkel, apróbb programokkal kezdeni, mielőtt magasabb szintre lépnénk, és ajánlatos annyi embert bevonni ezekbe, amennyit lehetséges. Az együttműködés, a kapcsolatok hálójának és a bennük résztvevők számának bővülése révén képesek leszünk jobb szolgáltatásokat nyújtani, jobban ráhangolódni a felhasználók igényeire. A kooperáció révén képesek leszünk gazdagítani munkatársaink képességeit. Ennek révén tanulhatunk egymástól, ami végső soron olyan kapcsolatrendszer kialakulásához vezet, melyet használhatunk trambulinnak vagy akár védőhálónak is. Ez az, amiért a Nemzetközi Levéltári Tanács az együttműködés új modelljét vezette be, felváltva a bizottsági struktúrát, mely a közvetlen együttműködés lehetőségét kevesek számára tette csak lehetővé. Az új „projekt-modell" sokak számára teszi lehetővé az együttműködést, a szükséges képességek elsajátítását, miközben a közös, mindenki által hasznosítható projektben részt vesz. A 2004-ben Bécsben bevezetett új megközelítésmód eredményei az egész levéltáros közösség számára láthatóak lesznek majd 2008-ban Kuala Lumpurban. 34