Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Albada, Joan van–Cseh Gergő Bendegúz: A szakmai együttműködés új útjai / ford. Cseh Gergő Bendegúz / 31–35. o.
Világunk, viszonyaink, bizonyosságaink megváltoztak. Ma már szabad emberekként állunk egymással szemben, akik szabadon utazhatnak és találkozhatnak bárkivel, bármikor. Sem vízumok, sem szögesdrótok, sem taposóaknák, sem határrendőrség nem állít meg többé minket. A bankkártya méretű útlevél révén Európa egyik végétől utazhatunk a másikig, hogy találkozzunk egymással. Az Internet és az email éjjel-nappal, a hét minden napján lehetőséget teremt a szakmai kapcsolattartásra a kollégákkal bárhol is legyenek ők a világban. Ujabban szembesültünk két akadállyal: a kommunikáció nagy sebességével és az üzenetváltásokhoz fűzött megalapozatlan várakozásokkal, ami nem hagyott időt a reflektálásra. Két korlátba is ütköztünk: nevezetesen a nyelvi különbségekbe és a közös nyelv, a lingua franca hiányába, ami a különböző koncepciók következtében jelentkező félreértésekhez vezet. Használhatjuk ugyanazokat a szavakat, de jelentésük nem feltétlenül azonos mindannyiunk számára. Például tudjuk ma már, hogy az észak-európai népek értékei és normái nem azonosak a dél-európaiakéval. Mit értünk például az „ebéd" szó alatt? Az ebéd mennyiségében és jellegében is különböző fogalmat jelent Európa-szerte. Néhol jó, néhol kitűnő, mely után szieszta szükségeltetik, néhol pedig oly csekély, hogy távol maradhatsz tőle anélkül, hogy egyáltalán észrevennéd: elmulasztottál egy étkezést. Fogadják meg a tanácsomat: nyugodtan hagyják ki az ebédet Hollandiában! A szakmai együttműködést megtanultuk a múltban. Számos sikeres program technológiai gyökerű: ilyen például a mikrofilmek cseréje, vagy közös nyomtatott katalógusok megjelentetése. A kooperáció hajtóereje gyakran befelé forduló (vö. „Mi hasznom lesz belőle?"), ritkán fordul kifelé (vö. „Mit nyújthatok én?"). Minden sikeres kooperáció a bizalmon alapul, a bizalom pedig nyereséget jelent mindenkinek és haszonnal jár minden résztvevő számára. A bizalom építése energiát és bátorságot igényel. Nem fogom felsorolni a múltbéli sikeres programokat, mint a nyomtatott nemzeti és nemzetközi levéltár-ismertetőket, katalógusokat, melyek megkönnyítik az összetett levéltári gyűjtemények használatát, sem a kiállításokat, bármely sok munka és költség fekszik is ezekben. Jelenleg és a jövőben is ez lesz az irányadó gyakorlat. Nem fogok beszélni a közös formátumok kialakításáról sem, mivel ezek lényegében sztenderdekké váltak mára. Szeretnék néhány technológiai vonatkozású példát említeni. Melyikünk tudná számba venni a munkatársaink által fenntartott hazai és nemzetközi kapcsolatokat, a szakmai tapasztalatcseréket, az adott és kapott segítségeket? Ki tudná megszámlálni például az európai levéltári konferenciák, a francia vagy a német levéltár szervezte rendezvények szülte barátságokat? Ki volna képes nyomon követni a bécsi kongresszus hatásait, az efféle rendezvényekből fakadó szakmai együttműködéseket? Bátorítanunk kell a közös internetes honlapon található szakirodalom használatát. Tudom, hogy a kooperáció legmagasabb szintjén kell megvalósítanunk az anyagok és a szakértelem online információcseréjét, ha közös megoldást akarunk találni bármely kihívásra. Igen, tanulnunk kell a Lengyelország Emlékezete helyreállításának kooperatív programjából, mely az emlékezet töredékeihez hasonlóan megosztott, ha nem szétforgácsolt. A migráció, a diaszpórák ügye, a határok áthelyeződése mind-mind megfelelő szakmai együttműködést kíván az emlékezet rekonstrukciója érdekében. 33