Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Weber, Hartmut–Kerekes Dóra: Levéltárak az információs társadalomban / ford. Kerekes Dóra / 24–30. o.

állam általában restriktív módon bánik. A döntési folyamatok szempontjából releváns információk jelentős része ugyanakkor levéltárba kerül. A levéltárak feladata, hogy ezeket hosszútávon megőrizzék, és a köz számára hozzáférhetővé tegyék. A tudást őrző könyvekkel ellentétben a levéltári anyag nem azzal a konkrét céllal jön létre, hogy az ismeretet széles körben terjessze. A levéltári anyag a kormányzati és adminisztratív intézmények véleményformálódási és döntési folyamatai nyomán keletkezik, és az adott döntést előkészítő, illetve az azt indokoló személyek ismereteit tartalmazza. A feladat teljesítését követően az adminisztráció számára az ügy már kevéssé releváns. Ezen iratok keletkezése esetén általánosságban a parlamenti ellenőrzés, a számviteli utóellenőrzés vagy a kormányzat és az adminisztráció bárki általi retrospektív kontrollja jelölhető meg. Másodlagosan például egy tudományos-kutatói kiértékelés eredményeként is keletkezhet levéltári anyag. Mindezek révén az autentikus levéltári iratok, létrejöttük körülményeivel együtt a tudás, illetőleg az ismeretanyag csaknem kimeríthetetlen tárházaként értelmezhetők, amelyből a különféle információk és adatok újracsoportosítása nyomán újabb és újabb tudás meríthető. Ahhoz, hogy a nyilvános szférából származó információk jelentése az európai gazdaság számára hasznosítható legyen, különösen fontosak az Európai Unió iránymutatásai és a tagországok levéltárai és/vagy információs törvényei. Az állami információs „medencékben" tárolt ismereteket minél hamarabb közzé kell tenni, az azokhoz való szabad hozzáférés ugyanis versenyelőnyt jelenthet. Ahol kevés a fizikai értelemben vett nyersanyag, ott a tudás az igazi nyersanyag és az információ a döntő forrás: ezek határozzák meg az információs és szolgáltató társadalom versenyfeltételeit. A levéltárak mindig alkalmazkodtak a társadalmi fejlődéshez és a különféle kihívásokhoz. Korábbi funkciójuktól, amely az uralkodó rétegek igényeinek és privilégiumainak biztosítására vonatkozott, megszabadultak. A nemzetállamok kialakulását követően megnyíltak a kutatás számára, és a nemzeti történelemre vonatkozó források hozzáférhetővé tétele folytán sokat tettek a nemzeti identitás kialakítása érdekében. Az emlékezeti kultúrában is megtalálják szerepüket, az autentikus levéltári források pedig lehetővé teszik, hogy egy-egy ország képes legyen szembenézni történelmének örömteli és kevésbé örömteli korszakaival - ideértve a barbár eltévelyedéseket is. A levéltárak — és itt elsősorban saját hazám intézményeiről beszélek — sokat tettek annak érdekében, hogy a társadalom fel tudja utólag dolgozni két diktatúra hatásait és az erőszakos uralom, az embertelen bánásmód áldozatai kárpótlást és elégtételt kaphassanak. Ebben a folyamatban az utolsó két évtizedben komoly paradigmaváltás következett be. Ez abban nyilvánult meg, hogy míg a levéltárak korábban csupán kivételes esetben biztosították harmadik fél számára az iratok hozzáférését, mára olyan szolgáltató intézményekké váltak, amelyek mindenki számára lehetővé teszik azok szabad használatát. Ezen paradigmaváltás nyomán a levéltáros az anyag fennmaradásának érdekérvényesítője helyett immáron a kutató szószólójává válik, vagy legalábbis a két érdek érvényesülését egyidejűleg szorgalmazza. Ez azonban csak olyan, felelősségteljes mérlegelés eredményeként valósulhat meg, amelynek során a levéltárak nyitottnak mutatkoznak az új technikai fejlődés vívmányai irányában. Mivel csak a levéltárosok rendelkeznek a levéltári anyag megőrzésének lehetőségeire és korlátaira vonatkozó ismeretekkel, az iratvédelem és a használat között feszülő ellentét kiegyenlítése alkalmával a szakmának megfelelő érdekegyensúly kialakítását is ők mozdíthatják elő. A modern fotótechnika, a fénymásolás és a mikrofilmezés mind a veszélyeztetett levéltári anyag védelmét, mind 25