Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Weber, Hartmut–Kerekes Dóra: Levéltárak az információs társadalomban / ford. Kerekes Dóra / 24–30. o.

HARTMUT WEBER LEVÉLTÁRAK AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOMBAN* A Magyar Országos Levéltárban tavaly tavasszal tett látogatás alkalmával megismert gazdag, történeti értékű iratanyag nyilvánvalóvá tette számomra, amit Adolf Brenneke és Wolfgang Leesch levéltártudományi előadásain az európai levéltárügy elméletéről és történetéről hallottam: Magyarországon a modern központi levéltárat az 1723. és 1756. évi intézkedések nyomán korábban és következetesebben hozták létre, mint a szomszédos országokban, amire ezen intézmény büszke lehet. A magyar levéltártörténet körültekintő és a saját korukban modern intézkedései, mint például a 32 évnél régebbi ügyiratok átadását előíró 1932-es törvényi kötelezettség; avagy az Európában igen korainak számító, a levéltári anyag védelméről alkotott 1947. évi törvény, a mai levéltárosokat önérzettel töltheti el. Büszkék lehetnek hagyományaikra, gyönyörű főépületükre, és bizakodhatnak, hogy kiállják a jelen és a jövő próbáit. A levéltárügy esetében is érvényes ugyanis az az általános, tapasztalatokon alapuló megállapítás: csak az maradandó, ami változik. Ez lehetne a mottója mindannak, amit a levéltárak információs társadalomban betöltött szerepéről és a szükséges, legalapvetőbb változásokról a következőkben mondani kívánok. A 20. század végén az ipari társadalom a technikai fejlődés révén — főleg az információs és a kommunikációs technológiára épülő innováció területén — messzebb haladt, mint addig bármely racionalizálási, modernizációs avagy forradalmi folyamat intézkedései nyomán. Ez jellemzi mind az információkkal egyre bőségesebben ellátott egyént, mind a piac által mindinkább kikényszerített globalizációt. Mindennek folytán a társadalom igen mélyen átalakul, és mindez az egyén életét is az eddigieknél sokkal erőteljesebben befolyásolja, szélesebb körűen, mint az utóbbi évszázadok történeti és társadalmi folyamatokat átalakító technikai fejlődése. Az információ számára, akár az ipari termeléssel összefüggésben, ám mindinkább attól függetlenül is, önálló értékként, megbízható minőségben, mennyiségi korlátok nélkül, szabad áramlást kell biztosítani, hogy pontosan ott és akkor álljon rendelkezésre, ahol és amikor szükség van rá. Kapcsolódhasson ahhoz a tudáspotenciálhoz, amely a társadalomban és annak alrendszerében, a gazdaságban, például a befektetési és fogyasztási cikkek előállítása alkalmával mind hatékonyabban felhasználható. Az információs társadalomban a könyvtárak és a különféle dokumentációs központok mellett a levéltárak is központi szerepet játszanak. Ez azt jelenti, hogy nevezett intézmények a feladatmegosztás során az információt hosszabb időn keresztül megőrző és hozzáférhetővé tevő meghatározott funkciót töltenek be. Idő- és térbeli meghatározottságaik révén garantálják azt a tudásbeli tradíciót, amelyre minden új ismeret felépíthető. A levéltárakat az emeli ki az addig megszerzett emberi tudás megőrzésében jelentős szerepet játszó egyéb intézmények köréből, hogy az állami információ háztartásból származó ismeretanyagot is közzé tudják tenni. Az állam — minden alintézményével együtt — a legnagyobb információtulajdonos. Hatalmas és védett információ-készletekkel rendelkezik az élet majdnem minden területét illetően: a gazdaság és a pénzügy, a munka világa, a szociális hálók, az egészségügy és a demográfia, az iskolák és a főiskolák, a belbiztonság és a migráció, a közlekedés, a környezetvédelem, stb. Ezekkel az információkkal az A Magyar Országos Levéltár megalapításának 250. évfordulójára rendezett konferencián 2006. március 2án elhangzott előadás szerkesztett változata. 24