Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Körmendy Lajos: A levéltárak filozófia- és funkcióváltozásai 20. és 21. század fordulóján / 4–13. o.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek egyetemes, sőt örök tendenciák és értékek, pedig az előzőekből világosan kitűnik, hogy itt az európai kultúra fejlődésének, pontosabban fogalmazva előrehaladásának és kiteljesedésének produktumairól van szó, ami a globalizáció révén szinte az egész világon jelen van. Az azonban korántsem bizonyos, hogy ez így is marad, mert egyrészt más értékek is előtérbe kerülhetnek magán az európai kultúrán belül — gondoljunk csak arra, hogy például az ökológiai egyensúly vagy a fenntartható fejlődés elve milyen fontossá vált az utóbbi 30 évben —, másrészt más kultúrák is dominánssá válhatnak — elég utalni a távol-keleti országok vagy India gyors gazdasági fejlődésére az utóbbi évtizedekben —, amelyek értelemszerűen más értékrendszerrel bírnak. A levéltárak filozófiájának változásai Popularizálódás Az utóbbi 30 évben a levéltárak a többnyire elzárt, „arisztokratikus", akadémiai vagy egyetemi tudósok számára rezervált kutatóhelyekből nagyszámú kutatót kiszolgáló, másolatokat nagy tömegben készítő intézményekké váltak. Az új kutatók nagyrészt laikusok, többségük saját családjának történetét kívánja megismerni. A genealógiai kutatások reneszánsza Európában a '70-es években kezdődött és térnyerésük, ha lassuló ütemben is, de mind a mai napig tart.

12 Tulajdonképpen a családkutatók nagyszámú megjelenésével nyílt az első rés a levéltárak zárt világán, amelyek általában vonakodtak feladni „tudományos jellegüket". Más szavakkal: a levéltárak elkezdtek popularizálódni. A jelenség fő társadalmi okát az előbbiekben említettem: ez az elidegenedés. Ám ezen genealógiai hullámnak van egy demokratikus vonása is, amire érdemes odafigyelni: a családkutatók ugyanis származástól függetlenül kutatják őseiket, s rendkívül büszkék rájuk (a második világháború előtti genealógiai kutatások viszont — legalábbis Magyarországon, de gyaníthatóan más európai országban is — szinte kizárólag nemesi ősök felkutatására irányultak, főleg társadalmi előnyszerzés céljából). Másrészt az új kutatók azért dolgozathatnak szabadon a közlevéltárakban, mert ez alkotmányos joguk. A levéltáraknak meg kell felelniük az új kutatói igényeknek: mikrofilmezték, később digitalizálták a leggyakrabban használt anyagokat, tájékoztató lapokat, új, könnyen használható segédleteket szerkesztettek, kutatást segítő oktató videókat, internetes honlapokat készítettek családkutatói rovattal, támogató kutatói köröket szerveztek stb. 12 A francia levéltárakban több statisztikai felmérés történt, melynek adatai árulkodók: a családkutatók aránya a következőképpen változott: 1969: 3%, 1979: 30%, 1986: 44%, 2002: 56%. Ld.: GÉRARD ERMISSE: La communication (Gazette des Archives, 1988 No. 141, 200.), illetve uö: L'ctude sur les publics des Archives de Francé Comma, 2003.2-3. 71. 9