Levéltári Szemle, 56. (2006)
Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Körmendy Lajos: A levéltárak filozófia- és funkcióváltozásai 20. és 21. század fordulóján / 4–13. o.
utóbbiak is általában az egyének jogaiból erednek. Végső soron az egyéni jogok eszménye — ami lényegében nem más mint az individualizmus kiterjesztése 7 — a 20-21. századi nyugati demokrácia fundamentumát jelenti. Az egyenlőség, a szabadság és a verseny eszméje a gazdaságban A háború utáni baloldali társadalmi-gazdasági politika lényege a gazdaság területén a növekvő állami beavatkozás, a társadalmi életben a túlszabályozás, a jóléti és szociális háló fokozatos kiterjesztése, valamint a munkaidő fokozatos csökkentése volt. 8 Ez a politika a '70-es évek végére kifulladt, és a korábbi évtizedek gyors gazdasági fejlődését stagnálás váltotta fel. Ekkor erősödött meg a jobboldalon a neoliberális eszme, ami a gazdaságpolitikában a szabad piacot, a szabad versenyt állította középpontba. A néhány országban hatalomra jutott neoliberáls jobboldal (legjelentősebb képviselői Margaret Thatcher és Ronald Reagan volt) igyekezett visszaszorítani az állami beavatkozást, csökkenteni az elvonást és az újraelosztást, valamint elhárítani a szabad verseny előtti jogi akadályokat. A neoliberálisok társadalmi eszméje az egyén és a különféle közösségek felelősségét hangsúlyozza, ezért erre a politikára a közigazgatás decentralizálása 9 , s a privatizálás 10 jellemző. A szabad piac és a verseny megköveteli a tiszta, átlátható társadalmi és gazdasági viszonyokat, magyarán a piaci szereplőknek — beleértve az államot is — olyan egyértelmű szabályok szerint kell működniük, amelyek biztosítják, hogy minden szereplő megkapja a fair versenyhez szükséges információkat. Másrészről az állam, a közhatalom kordában tartásának igénye (a közszereplők felelősségének hangsúlyozásával) szintén liberális követelmény." Az eredmény az átláthatóság átfogó igénye volt úgy a magánszektorban mint a közszférában, ami általános demokratikus követeléssé is vált. A szabad piacból elsősorban a nagy vállalatok, pénzügyi és szolgáltatói konglomerátumok húztak hasznot. Először felgyorsultak a nemzetközi fúziók, majd megjelentek, s néhány évtized múltán meghatározókká is váltak a világgazdaságban a multinacionális cégek. Az új gazdaságban az első számú prioritássá a piac vált. A terjeszkedő cégek szá7 A korábban deviánsnak tartott kisebbségek (pl. homoszexuálisok, a társadalomból kivonulók: hippik, hajléktalanok) védelme mindig az emberi jogok hangsúlyozásával történt, ill. történik, ami alatt egyéni jog értendő. Eszerint az egyénnek joga van másnak lenni mint a többség, és ha több ilyen idividum csoportot, kisebbséget alkot, akkor az az egyéni jog alapján érdemel védelmet. s Ezen a téren nem volt lényeges különbség a hatalmon lévő jobb- vagy baloldal között, talán a kereszténydemokraták vagy a toryk visszafogottabbak voltak mint a szocialisták vagy a szociáldemokraták. 9 Néha fölcserélődtek a jobb- és a baloldali szerepek, pl. Franciaországban MITTERAND elnöksége alatt indult meg a francia közigazgatás decentralizálása. 10 Az állami vagy társadalmi intézményekben szereplők felelőssége más, áttételes, míg a magánszektorban sokkal jellemzőbb a direkt felelősség. Egy magánvállalat tulajdonosa erősen és közvetlenül érdekelt a cég jó működésében, ezért szorosabb ellenőrzés alatt tartja a menedzsereket, és a felelőssegrevonást vagy az elismerést is gyorsan, direkt módon gyakorolja. Állami intézményeknél a vezetők egy másik állami intézmény (pl. egy minisztérium) felügyelete alá tartoznak, és az ottani vezetőknek nincs közvetlen (anyagi) érdeki kapcsolatuk az alárendelt intézménnyel, ezért a felelösségrevonás, illetve a jutalmazás nincs szoros összefüggésben a menedzserek teljesítményével. Ezért mondják a liberális politikusok, hogy az állam rossz gazda, a megoldás pedig a privatizálás. Az más kérdés, hogy nagy magáncégeknél, ahol a munkafolyamat és a struktúra olyan bonyolult, hogy a tulajdonosok csak nehezen kapnak áttekintő képet, a menedzserek hajlamosak előnyt kovácsolni az információ-monopóliumukból. Másrészről a monopolhelyzetbe jutott magáncégek gyakran visszaélnek a helyzetükkel, ezért társadalmi kontroll szükséges (monopóliumellenes törvények, átláthatóságot biztosító jogszabályok, versenyhivatalok stb.). 11 Ld. az előző lábjegyzetet. 7
