Levéltári Szemle, 56. (2006)

Levéltári Szemle, 56. (2006) 2. szám - A 250 ÉVES MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KÖSZÖNTÉSE - Körmendy Lajos: A levéltárak filozófia- és funkcióváltozásai 20. és 21. század fordulóján / 4–13. o.

Az egyenlőség, a szabadság és a demokrácia eszméje a politikában A háború utáni európai politikai közéletet a jobb-, illetve a balodali pártok, mozgalmak vetélkedése jellemezte. Ha megnézzük, hogy milyen kérdések voltak napirenden a 20. század második felében, milyen elvekért küzdöttek a pártok, akkor azt kell mondanunk, hogy a baloldal sokkal aktívabb és meghatározóbb volt, mint a jobboldal.

4 Antifasizmus ('40-es és '50-es évek), dekolonializmus ('50-es évektől a '70-es évekig), harmadik világ kérdése ('60-as évektől napjainkig), antirasszizmus (főleg a bevándorlók okozta társadalmi feszültség okán a '70-es évektől kezdődően napjainkig) mind elsősorban a baloldal által favorizált kérdések és elvek voltak. Az első pillanatban talán nehéz belátni, hogy mindennek mi köze a témánkhoz, de ha ezen jelenségek mögé pillantunk, akkor megláthatjuk az egyenlőség és a szabadság eszméjét, amelyek a demokrácia alapját jelentik. A fasizmus ugyanis deklaráltan ellensége az egyenlőségnek, a szabadságnak és általában a demokráciának. A dekolonialista mozgalom a gyarmati népek szabadságát és egyenlőségét követelte, a harmadik világ felemelésének igénye és az antirasszizmus pedig szintén ugyanebbe a kategóriába sorolható. A jobboldal érdeme volt viszont az antikommunizmus elvének felkarolása több fáziban is: az '56-os magyar forradalom, a '68as prágai tavasz és a '70-es, illetve '80-as évek lengyelországi munkásmegmozdulásainak eltiprása, dzAlekszandr Szolzsenyicin és más korábbi rabok által leleplezett szovjet munkatáborok (főleg a '70-es és a '80-as években) mind visszatérő okot adtak erre. Az antikommunizmus ugyanolyan eszmei-politikai funkcióval bírt mint az antifasizmus: az egyenlőség, a szabadság és a demokrácia hiányának számonkérését jelentette. A '60-as évek elején a nyugati országokban a társadalmi feszültségek látványos módon törtek felszínre a mindennapi életben, főleg a fiatalok kultúrájában. Először egy újfajta populáris zene vált hihetetlenül népszerűvé {Beatles, Rolling Stones és a többiek 1962-től kezdődően), majd ezzel párhuzamosan sorra tűntek fel olyan magatartásformák és nézetek, amelyek alapjában kérdőjelezték meg az addig általánosan elfogadott szokásokat, elveket. Néhány példa: extravagáns kinézet, divat — a mai általános „lezser" öltözködési szokás innen eredeztethető —, az úgynevezett szexuális forradalom, feminizmus, abortusz-mozgalom, hippi-mozgalom. Az egész '68 májusában Párizsban csúcsosodott ki, amikor a fiatalok mindent megkérdőjeleztek: az erkölcsöt, a társadalmi-politikai struktúrákat, a hagyományokat, a klasszikus kultúrát.

5 „// est interdit d'interdire", azaz „Tilos azt mondani, hogy tilos" — a híressé vált korabeli falfirka tökéletesen kifejezte '68 Párizsának lényegét. Az ezt hirdetők, az így viselkedők mindig a szabadságra és az egyenlőségre hivatkoztak, de valójában emögött egy szélsőséges individualizmus állt, ami az egyéni jogokat próbálta a végtelenségig tágítani. Az európai társadalmak '68 örökségét többé-kevésbé pacifikálták, ami azt jelenti, hogy az akkori követelésekből sok minden elfogadottá vált. A fiatalok a politikai csatát elvesztették de a kulturális háborút megnyerték.

6 Az emberi jogok előtérbe állítása is ekkor kezdődött meg (s tart a mai napig). Ezt az elvet mind a baloldal, mind a jobboldal felkarolta politikai érdekeinek megfelelően. Bár az emberi jogok magukban foglalják a kollektív jogokat is (pl. kisebbségi jogok), de ez 4 Az alább következő kérdéseket, elveket — jobboldali szemszögből — elemzi JEAN SÉVILLIA: Le terrorisme intellectuel de 1945 a nosjours Éditions Perrins 2004. A jelen írásban közölt hivatkozások a magyar kiadás oldalszámaira utalnak. 5 JEAN SÉVILLIA, 95. 6 PIERRE MENDÉS-FRANCE mondása, idézi SÉVILLIA, 105. 6