Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - MÉRLEG - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból. Szerk., összeáll. és bev. tanulmányt írta Égető Melinda. Bp., 2001. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 1.) ; Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470–1846). Szerk., jegyz. ellátta, s. a. r. Égető Melinda. Bp., 2002. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 2.) ; Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Győr és Sopron vármegyékből (1551–1843). Szerk. Égető Melinda. Összeáll. Égető Melinda, Dominkovits Péter. Bp., 2004. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 3.) 260 p. / 67–70. o.

ad még ma is rendkívüli segítséget a témában kutatók számára, annak ellenére, hogy azt csaknem két évtizeddel korábban készítette. Fel kell figyelnünk arra, hogy nemcsak a benne fellehető ismeretek bősége teszi ezt kiemelkedővé, hanem a kutató tudományos igényessége, vizsgálódásainak mélysége és a megszívlelendő módszeressége is. A sorozat elindítása és az egyes kötetekben megtestesülő munkája tovább gazdagították Égető Melinda eddigi kutatói eredményeit. Bízhatunk abban, hogy az újabb tájegységek, további történelmi borvidékek hasonló írott emlékeinek feltárása és feldolgozása érdekében még sokat fog tenni, és Dominkovits Péter mellett újabb jeles levéltárosokat tud e nemes cél számára megnyerni. Egy ismertető hitelességét minden bizonnyal kétségessé tenné, ha nem lennének érdemi kritikai észrevételei, netán fenntartásai, ha több köteten belül semmiféle hiányosságra nem tudná felhívni a figyelmet. Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy fenntartásaim, észrevételeim és javaslataim nem a forrásközlésekre, még kevésbé az azok élén található körültekintő és alapos bevezetőkre, valamint a kiváló tanulmányokra vonatkoznak, hanem kizárólag az egyes köteteknek a kutatók munkáját megkönnyítő apparátusára. Ezzel kapcsolatosan sem az elmarasztalás, hanem a segítőkészség vezérel akkor, amikor aprónak tűnő részleteket emelek ki. Tekintettel arra, hogy a sorozaton belül újabb kötetek várhatók, ezek egy részét talán még hasznosítani tudják. Valójában a gondosan elkészített apparátuson belül is csak a szó- és kifejezésjegyzékkel kapcsolatosan vannak észrevételem, illetve fenntartásaim. A többi egyértelműen a szövegben való tájékozódást szolgálja. A helynévmutató pedig egyenesen példás alapossággal készült. A szó- és kifejezésjegyzék összeállítása során követett eljárást azért ítélem aggályosnak, mert az itt követett metódus nem képes zavartalanul segíteni a tájékozódást. A szerzők ugyanis olyan jegyzékeket vontak egybe, amelyek nagyon sokban eltérnek egymástól. Ezeken belül az egyes fogalmakat csak eltérő formában és terjedelemben lehet ismertetni. A forrásközléseknél tapasztalható egyértelműséggel és következetességgel sincs összhangban az itt nemcsak feltűnő, hanem bizonyos szempontból zavaró eljárás. Aligha mondható szerencsésnek, hogy lényegében egy latin szószedet kereteibe zsúfolták be a régi(es) magyar szavak-, a pénznevek- és a mértékegységek jegyzékét is. A latin nyelvű szavak jegyzékénél nem igazán szerencsés az az eljárás, hogy csaknem minden esetben csupán egyetlen jelentést adtak meg, hisz egy-egy magyar szó a legritkább esetben képes valamely idegen szó, kifejezés értelmét pontosan visszaadni. Különösen nehéz a legmegfelelőbb magyar jelentést megtalálni, ha közel négy évszázad magyarországi latinságának felfejtéséhez kívánnak segédkezni. Az ezzel kapcsolatos dilemmámat csupán egyetlen esettel szeretném érzékeltetni. A quod szó a második kötetben az egyetlen hogy jelentést kapta, pedig a szótárak is általában csak az 5-6. jelentéscsoportban és meghatározott nyelvtani szerkezeten, fordulaton belül említik a hogy ezáltal, hogy annál magyar megfelelőjét. Ha pedig a forrásokon belül csak egyetlen esetben és ott valóban a hogy értelemben fordul elő, talán célszerűbb lett volna annál a szövegrésznél a lábjegyzetben megadni ezt a csaknem kivételesnek mondható jelentést. Félig-meddig e témánál maradva, engedtessék meg egy további megjegyzés. Egy latin szószedetben különösen feltűnő a florenum rhenensium alak. Egyrészt nem tudni, miért a tárgyesetet tüntették fel, másrészt jól tudjuk, hogy a latinban a pénzneveket nagybetűkkel szokás kezdeni. Tehát helyesen: Florenus Rhenensis. Az a tény pedig, hogy a pontatlanul rögzített jelzővel ellátott szó teljes alakján és a forrásokban fellelhető 69