Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - MÉRLEG - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból. Szerk., összeáll. és bev. tanulmányt írta Égető Melinda. Bp., 2001. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 1.) ; Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470–1846). Szerk., jegyz. ellátta, s. a. r. Égető Melinda. Bp., 2002. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 2.) ; Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Győr és Sopron vármegyékből (1551–1843). Szerk. Égető Melinda. Összeáll. Égető Melinda, Dominkovits Péter. Bp., 2004. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 3.) 260 p. / 67–70. o.

rövidítésem kívül semmiféle tájékoztatást nem kap az olvasó, joggal kérdésessé válik, egyáltalán miért vették be a szójegyzékbe. Kétes értékű információt közöl a harmadik kötetben az icce: űrmérték, illetve a pint: űrmérték elég szűkszavú megfogalmazás, még ha az előző két köteten belül fellelhetők is a velük kapcsolatos pontos adatok. Hasonló gondjaim vannak a pénznevekkel is. Pl. az első kötetben a ducat: itt: forint megfogalmazást találjuk. Egyrészt, ha az egész köteten belül a ducat szó csak egyetlen helyen fordul elő, talán ezúttal is célszerűbb lett volna jegyzetben nyújtani gyors segítséget. Ha pedig bekerült jegyzékbe, szerencsésebb lett volna úgy fogalmazni, hogy a ducat: aranyforint. Ugyanis a forint szónak csaknem tucatnyi jelentése, jelzős formája jött létre az eddigi kötetek által is felölelt közel négy évszázadon belül. Ezek egy része vert ezüstpénz, más részük számítási pénz. A ducat viszont kivétel nélkül és mindig aranyveretet jelent több országban is. Bár a tömörség kétségtelenül nagy erény, de kellő körültekintés nélkül pontatlanságot eredményezhet. Az második kötetben azt találjuk: garas: öt dénár értékű váltópénz. A harmadik kötetben: garas: váltópénz (legtöbb esetben öt dénár értékű). Egy különálló jegyzéken belül jelezni lehetett volna, hogy a források által felölelt időkereten belül igen sokféle garasveret készült a magyar pénzverdékben is, tehát nemcsak az öt dénár értékű. Ezek közül az egyik legismertebb és legkedveltebb pl. a máriás garas volt, amely hosszú időn át 17 krajcár értékben forgott. Nem a kötekedés, hanem a segítés szándéka vezérel, amikor még egy esetet kiemelek. A második kötet szójegyzékéből arról kap értesítést az olvasó, hogy a poltora, poltura: másfélkét dénár értékű váltópénz. Valójában ez az eredetileg lengyel pénz másfél krajcár értékével volt egyenlő. Az egypolturás veret tehát három dénárt ért, és a tízpolturást 30 dénár értékben fogadták el a 17-18. században. E néhány kritikai észrevétel semmilyen formában nem devalválja a sorozat egyes köteteinek tudományos értékét. Ez esetben az ismétlés nem lesz felesleges: a magyar szőlészet és borászat csaknem félezer esztendőt átölelő történelmi forrásainak feltárása és tudományos igényű közreadása sok tudományág számára óriási nyereség. Az eddig megjelent három kötet biztosíték lehet arra, hogy a következők is hasonlóan igényes munkák lesznek. Erre Égető Melinda sorozatszerkesztő kiváló szakmai felkészültsége és személye önmagában is kellő garancia. Iványosi-Szabó Tibor A Magyar Köztársaság kormánya a Szabadság napján a legmagasabb tudományos díjat, a Széchenyi Díjat adományozta Dr. VARGA JÁNOS akadémikusnak, a Magyar Országos Levéltár ny. főigazgatójának. Kitüntetéséhez ezúton is gratulálunk! 70