Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Bősze Sándor: Kanyar József (1916–2005) / 84–88. o.

munkáit sorolhatjuk, munkásságának második területe az agrártörténeti kutatás volt. E témából írta 1972-ben megvédett kandidátusi disszertációját is (Somogy megye agrártársadalom az első földreformtól a szocialista mezőgazdasági [1921-1949]). Kutató munkájának harmadik szeletét a megye ipartörténete jelentette. Tudományos tevékenységének kétségtelenül legszélesebb és legtermékenyebb területe a megye művelődéstörténetének vizsgálata volt — a 18. századtól jelenünkig. E kutatásainak eredményeit gyűjtötte össze 1983-ban a Múzsáknak szentelt kies tartomány c. tanulmánykötetében. Az 1970-80-as évek honismereti mozgalma adott nagy lendületet az országban a népoktatás-történeti tárgyú kutatásoknak: a források feltárásának, ezek közlésének, a monográfiáknak, a pályázatoknak és a vetélkedőknek, a szakkörök, a honismereti táborok létrejöttének, konferenciák szervezésének. Sokszor ezekben is Kanyar Józsefé volt a kezdeményezés. Az 1983-ban megvédett doktori értekezése, a Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (1790-1868) címet kapta szerzőjétől. Ebből született sűrűn forgatott könyvét, amely 1989-ben jelent meg ugyanezzel a címmel, többen tartják korszakos jelentőségű összefoglaló műnek, amelynek nemcsak imponáló forrásbázisa, példamutató forráskezelése, hanem a feldolgozás teljessége, illetve jó néhány kutatás-módszertani kérdés tisztázása sorolható erényei közé. Ahogy Mészáros István mondta Kaposvárott 1996-ban, „Alapmunka ez a kötet minden további kutatáshoz: a kötet lapjain megelevenednek, élőkké válnak azok, akik a népoktatás mindenkori főszereplői: szinte a szemükbe nézhetünk azoknak a gyerekeknek, akik ezeket a falusi népiskolákat benépesítették, és szinte kezet foghatunk azokkal a néptanítókkal, akik a népoktatás minden terhét a vállukon hordták, akik ennek a népi kultúrának a papjai voltak." Bár sokan nem sorolták az 1967-ben, illetve 1989-ben második kiadásban megjelent Harminc nemzedék vallomása Somogyról c. olvasókönyvét a tudományos munkái közé, a megye történetével foglalkozók száma egészen egyszerűen megkerülhetetlen ez a munka, amely országosan is ismertté, elismertté tette az alkotót. Egyfajta Bibliaként forgatják az olvasók e kötetet. Másik forrásközlő munkája, a Somogy a felszabadulás hónapjaiban (1944-1945) c, nagyobb figyelmet érdemelt volna, mert ez a szintén jól sikerült könyv bátornak is nevezhető. Mivel az 1970-1980-as években a levéltárak már a honismereti mozgalmat is szolgálták, ez számos levéltárnak szerzett országos elismertséget. A megyei levéltárakhoz kapcsolódó településtörténet-írás szintén több évtizedes múltra tekint vissza. Az egykori hazai kutatók munkáját jelentős mértékben segítette és ösztönözte egy-egy akkori agilis levéltár-igazgató. Ezek sorába tartozott Kanyar József is, aki szerencsés kézzel kamatoztatta a kor lehetőségeit a levéltár számára. Felismerte, hogy aggasztóan hiányos volt társadalmunk történelem iránti érdeklődése és csekélyek a történelmi ismeretei. Mindez — ahogy ő szokta mondogatni — alapvetően „az iskolai történelemoktatás elsivárosodásával" függött össze. Gyakorta hallottuk tőle, hogy a helytörténeti kutatás olyan tárgyi ismereteket és szellemi töltést nyújthat igényesebb történelemtanárainknak, amivel jelentős mértékben árnyalhatják, finomíthatják a történelem tankönyvekből kapott ismereteket. Azt is észrevette, hogy a jó tanárok már addig is keresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel alkalmat teremthettek tantárgyuk másfajta oktatására. A helyismereti tudást felhasználva annak földrajzi és időbeli közelségét, konkrét „megfoghatóságát" könnyebben keltheti fel a diákokban az érdeklődést a pedagógus. A somogyi levéltár-igazgató mindeközben értéket, rangot adott a helytörténeti kutatásnak mint tevékenységnek is. 86