Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Bősze Sándor: Kanyar József (1916–2005) / 84–88. o.

Ami pedig a levéltárak és a helytörténeti kutatások kapcsolatát illeti, Kanyar József azt is hamar felismerte, hogy az önkormányzati levéltárak nemcsak segíthetik a helytörténet művelőit, hanem rendeltetésszerűen művelhetik is a történettudomány ezen ágát. Tisztán látta, a helytörténetírás is csak forrásokból dolgozhat, mégpedig a levéltárak gyakran csak egyetlen példányban meglévő iratanyagára támaszkodva. Igyekezett — cikkeinek tucatjával — a közvéleményben tudatosítani, hogy a levéltári anyag nélkül egészen egyszerűen lehetetlen a helytörténet művelése. Éppen ezért a somogyi levéltárnak minden tőle telhetőt meg kell tennie az ilyen kutatói igény lehető legmagasabb színvonalon történő kielégítése érdekében. A Somogy Megyei Levéltár tehát az elsők között karolta fel a helytörténetírást, mégpedig á legszélesebb módon, a klasszikus történetírást már az elején kiegészítette olyan rokontudományok, mint pl. a néprajz, a művészet-, az irodalom- és a művelődéstörténet vizsgálatával is. Az első magyarországi fond- és állagjegyzékeket — köztük a somogyit is — még 1962-ben adták ki. Emellett immár klasszikus műnek számít Kanyar József Somogy megye levéltáráról, annak történetéről ugyanebben az esztendőben közreadott kötete, amit mind a mai napig napi rendszerességgel vesszük kézbe. A meglehetősen rossz személyi feltételek közepette dolgozó, akkor még állami intézményeknek gyakorlatilag nem volt önálló publikációs lehetőségük az 1960 évek vége előtt. 1945 és 1969 között a területi (megyei) levéltárak fele egyetlen kiadványt sem adott az olvasók kezébe. A somogyi „levelestár" ekkor az élen járók közé tartozott: az 1957 utáni bő egy évtizedben 15 kötetet jelentetett meg, mert a Kanyar vezette intézmény igyekezett az élen járni a levéltári tudományos munkában is. 1970-ben indult a Somogy megye múltjából címet viselő évkönyv. Az 1957-ben alapított Somogyi Almanachnak már 54 kötete jelent meg. De nem hagyhatjuk ki a sorból az Iskola és levéltár füzetsorozat negyven tagját sem. Kanyar József kezdettől fogva szerkesztette a Somogyi Almanach c. sorozatot. A sokszínűséget tükrözi ez a periodika is. A sorozat meghatározó köteteként tartja számon több szakma is Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtöt lépek c. művét. Emellett nemcsak néprajzi, hanem szépirodalmi, természettudományos, gazdaság-, közigazgatás, művelődés- és művészettörténeti kismonográfiák is napvilágot láttak, amelynek egyes köteteit már szinte elrongyolták — a sűrű használat során — az olvasók. Amikor 1970 novemberében a levéltári évkönyvet a Somogy megye múltjából címmel az alapító szerkesztő, Kanyar József útjára bocsátotta, a sorozat bevezetője hármas célt jelölt meg: „alapvető tanulmányokkal szolgáljuk a történetkutatói tevékenységet, s egyben oktatási és közművelődési célokat is segítsünk megvalósulni." Ekkor a somogyi az elsők között volt a megyei levéltárak által kiadott évkönyvek sorában. 1990-ig szerkesztette az évkönyvet, amelynek ezekben az évtizedekben már országos rangja volt. Jóska bácsi — nyilván személyiségének köszönhetően is — fantasztikus szerzőgárdát szedett össze (pl. Benda Kálmán, Guzsik Tamás, Györffy György, Hanák Péter, Komjáthy Miklós, Szakály Ferenc, Vörös Károly stb.). A szerkesztő Kanyar József a fiatal levéltáros kollégák, helytörténészek nevelését, segítését és publikálási lehetőség biztosítását is feladatának tekintette az évkönyv hasábjain. Mindig azt mondta: „bátyám", írj egy rövid cikket a Honismereti Híradóba, utána bővítsd ki egy előadásra, ebből írj egy nagy tanulmányt, és meglásd, egyszer egy könyv születik belőle! Sokan indultunk meg ezen a pályán neki köszönhetően. 87