Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - Bősze Sándor: Kanyar József (1916–2005) / 84–88. o.

(1947-1948). Pécsen, Balatonbogláron és a Kaposvár melletti Szarkaváron szervezett paraszt népfőiskolákat. Ezekben az években dolgozott a Pécsi Szabad Szó felelős szerkesztőjeként is. A pécsi évekről tudósít a A reménység esztendei c. visszaemlékezéskötetében. Haza, Somogyba, 1948-ba érkezett, előbb vármegyei könyvtárosnak, majd — még 1948-ban — főlevéltárnoknak. 1950-től 1988 januárjáig ö töltötte be a megyei levéltár igazgatói tisztét. Röviddel nyugdíjba vonulása után — részben családi okokból, részben pedig olyanok miatt, akik éppen az ő segítségével kaptak esélyt és lehetőséget -— elköltözött Somogyból. „Kanyar József számtalan területen alkotott maradandót, adott példát. [...] De vajon melyik Kanyar József az értékteremtőbb magyar és somogyi értelmiségi? A Ravasz László jeles teológusa és titkára? A tanár, a levéltáros, a történész, az iskolatörténet és pedagógia kutatója, a karnagy, a társ, az édesapa, a jó barát? Kanyar József tudta és tudja azt is, hogy nemzete — somogyi és az egyetemes — azt várja tőle, hogy helyzetéről, életének valamennyi fontos eleméről diagnosztikus értékű valóságleírást, helyzetjelentést adjon. A népe, közössége gyógyítására szegődött történészi hűség nagy értékünk. Nehéz és hosszú küzdelem előzi meg kialakulását... Kanyar József többször is utalt rá, hogy amíg a társadalom a tudást nem becsüli meg, addig azokat sem fogja, akik ezt a tudást közvetítik." — mondták róla néhány esztendővel ezelőtt. A somogyiak az '50-es években elsősorban népművelőként ismerhették meg Kanyar Józsefet, aki egy évtizeden át volt művészeti vezetője a Somogy Megyei Népi Együttesnek, amelyet gyakorta vezényelt is. A művészeti együttes — megelőzve a Magyar Állami Népi Együttest — egyébként az ő ötlete nyomán született meg. Ahogy egy helyütt írta, azt „hiszem, nem igazán somogyi, aki nem érzi a táj dalainak szépségét, a somogyi táncok szívet-lelket gyönyörködtető ritmusát. Ezekért a kincsekért először Vikár Béla, Bartók és Kodály Zoltán hajoltak le..." Az 1949-ben alakult társulat mai utóda a Somogy Táncegyüttes. Időközben csendesen elkezdte — munkatársaival együtt — azt a korántsem látványos, belső levéltári munkát, amelynek eredményeként két évtized leforgása alatt az egykori vármegyei segédhivatalból egy országosan elismert megyei intézmény, az akkori művelődési tárca által hivatalosan elismert tudományos kutatóhely lett. Amikor a somogyi levéltárat 1950-ben államosították, mindössze 2200 ifm-nyi anyagot őrizetek a vastag falak. 36 évvel utóbb, nyugdíjba menetelekor, ennek a mennyiségnek a háromszorosa várta a kutatókat. Ekkor már a felújított nagyberki kastélyt is birtokba vehette a Somogy Megyei Levéltár. Mindezzel a munkával együtt indultak meg a belső rendező és feltáró munkák is. Tudományos munkássága párhuzamosan bontakozott ki a közéleti tevékenységével. Az első tudományos dolgozatai még az 1950-es években láttak napvilágot. Az utána következő évtizedekben Kanyar József tudományos publikációinak száma ugrásszerűen megemelkedett. A somogyi helytörténeti kutatások lelke példát mutatva a mai nemzedéknek is, tudományszervezőként és tudós kutatóként egyaránt hatalmas életművet hagyott ránk. A 14 önálló kötet mellett közel félezer helytörténeti tanulmány, ismeretterjesztő cikk, religiózus írás, recenzió és publicisztika született a tollából mintegy hatvan napi- és hetilapban, valamint folyóiratban. Helyettesének, későbbi utódának, a tragikusan fiatalon elhunyt Andrássy Antalnak egykori értékelését is figyelembe véve Kanyar József tudományos munkásságát négy csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a politikatörténeti 85