Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - MÉRLEG - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból. Szerk., összeáll. és bev. tanulmányt írta Égető Melinda. Bp., 2001. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 1.) ; Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470–1846). Szerk., jegyz. ellátta, s. a. r. Égető Melinda. Bp., 2002. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 2.) ; Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Győr és Sopron vármegyékből (1551–1843). Szerk. Égető Melinda. Összeáll. Égető Melinda, Dominkovits Péter. Bp., 2004. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 3.) 260 p. / 67–70. o.

SZŐLŐHEGYI SZABÁLYZATOK ÉS HEGYKÖZSÉGI TÖRVÉNYEK A 17-19. SZÁZADBÓL. Szerk.: ÉGETŐ MELINDA. Összeáll, és a bev. tanulmányt írta: ÉGETŐ MELINDA. Bp., 2001. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 1.) 246 p. HEGYTÖRVÉNYEK FORRÁSKÖZLÉSEINEK GYŰJTEMÉNYE (1470-1846) Szerk.: ÉGETŐ MELINDA. Jegyz. ellátta, s. a. r.: ÉGETŐ MELINDA. Bp., 2002. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 2.) 336 p. HEGYTÖRVÉNYEK ÉS SZŐLŐTELEPÍTŐ LEVELEK GYŐR ÉS SOPRON VÁRMEGYÉKBŐL (1551-1843) Szerk.: ÉGETŐ MELINDA. Összeáll.: ÉGETŐ MELINDA-DOMINKOVITS PÉTER. Bp., 2004. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 3.) 260 p. Számomra kisebb ünneppel ér fel, ha egy történelmi forrásokat közreadó új kötet jut a kezembe. Egy markáns sorozat elindulása érthetően még nagyobb örömet jelent. Most pedig egyenesen arról adhatok számot, hogy a magyar szőlő- és bortermelés történelmi forrásait közreadó sorozatból nem is egy, hanem immár az első három kötet anyagát használhatják azok, akik e téma iránt érdeklődnek. Mindez azt jelzi, hogy egy jelentős tudományos vállalkozás igen eredményes kezdetén vagyunk túl, és az első kötetek átgondolt szerkesztése, szakmai-tudományos igényessége alapján abban reménykedhetünk, hogy a további kötetek, a többi történelmi borvidék írott dokumentumait is könynyebben elérhetővé teszik számunkra. Legalábbis Égető Melinda sorozatszerkesztő célkitűzése erre a várakozásra jogosít fel bennünket. A kiadványsorozat az egykori Magyarország szőlőhegyeinek létrejöttét, azok szervezeti működését, az ott folyó különféle munkálatokat dokumentáló történeti forrásaink közzétételét ígéri a kora újkortól a legújabb korig. Ezek egyik legfontosabb forrástípusa a hegytörvény, amely lényegét tekintve írásba foglalt szokásjog. Az egykori articulusok, statútumok stb. koruk valóságáról igen széles körben tudnak nagyon hiteles és nagyon összetett képet nyújtani. Külön is ki kell emelni, hogy nemcsak a gazdaságtörténet egy szűkebb szeletéről bővítik ismereteinket ezek a kötetek és a bennük fellelhető források — bár Önmagában már ez is kellően indokolná a rájuk fordított időt és energiát — hanem, miként a bevezető tanulmány joggal emeli ki, a rokon tudományok egész sora számára is kincsesbánya lehet. Meggyőződhetünk arról is, hogy e sorozat nemcsak a magyarországi szőlészet és borászat fejlődésének pontosabb megismeréséhez, a különféle tájegységek szőlőkultúrájának vizsgálatához nyújt megkerülhetetlen adattömeget, hanem a környező országokkal kialakult kapcsolatokat, kölcsönhatásokat is sokrétűen dokumentálja. Egy kiemelkedően fontos sorozat első három kötetének bemutatása hálás feladatnak tűnik. Valójában a szokottnál is jóval összetettebb munkát igényel, és nehéz az észrevételeket a terjengősség elkerülése végett oly módon sűríteni, hogy mégis elfogadható összképet lehessen mindegyikről továbbítani. Mindenekelőtt ismételten le kell szögezni, hogy a sorozat szerkesztője egy nagyon igényes és jól átgondolt terv végrehajtása során megtette az első sikeres lépéseket. Az első két kötetet a jelentős eltérések mellett az a közös cél köti össze, hogy meg kívánja könnyíteni az 1997 előtt már napvilágot látott, ide vonatkozó írott emlékek hozzáférhetőségét a kutatók számára. Az első kötet szerkezetének megválasztásakor a nép67