Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - MÉRLEG - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból. Szerk., összeáll. és bev. tanulmányt írta Égető Melinda. Bp., 2001. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 1.) ; Hegytörvények forrásközléseinek gyűjteménye (1470–1846). Szerk., jegyz. ellátta, s. a. r. Égető Melinda. Bp., 2002. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 2.) ; Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Győr és Sopron vármegyékből (1551–1843). Szerk. Égető Melinda. Összeáll. Égető Melinda, Dominkovits Péter. Bp., 2004. (Szőlőhegyek történetének forrásai, 3.) 260 p. / 67–70. o.

rajzi kutatások által felállított típusrend érvényesült. Ennek értelmében három nagy témacsoporton belül (autonóm hegyközségek törvényei, városi statútumok és földesúri rendtartások) időrendben követik egymást a dokumentumok. A második kötet szakít ezzel a felosztással. Az elmúlt közel 110 év során e témakörből a különféle orgánumokban és kiadványokban megjelent valamennyi forrás szövegét tartalmazza, de az 55 irat tematikus csoportosítás nélkül szoros időrendben követi egymást. Eltérő vonás az is, hogy a második kötetben lévő dokumentumok facsimile formában jutnak az olvasóhoz. A harmadik kötet egy szűkebb földrajzi területen belül létrejött forrásokat fog össze, miként a sorozat további darabjainak összeállítása során is hasonló eljárást várhatunk. Bár ez a terület nem mondható egységes tájnak, de a legújabb kori közigazgatási döntések egy szervezetbe gyűrték a két szomszédos megyét, és e kényszerházasság máig egyben tartja a végleg tovatűnt önállóságukra máig konokul emlékező feleket. Ebben a kötetben a Győr és a Sopron vármegyék területén keletkezett és fennmaradt hegytörvényeket és szőlőtelepítő leveleket kapjuk kézbe. A köteten belül az érintett időszakban még önálló két megye írott emlékeit érthetően különválasztva és ugyancsak szoros időrendbe állítva tanulmányozhatjuk. A fentiekből adódóan tipográfiai szempontból és a szövegközlés módját tekintve is jelentkeznek eltérések az egyes köteteken belül. Az első corpusba lényegében a forrásközléseknél megszokott szabályok figyelembevételével kerültek az iratok. A betűhív közlés mellett az egyes articulusok formai sajátosságai is jól kivehetők maradtak. A nagyon esztétikus küllemű kötet igényességét számottevően tovább emeli az iratokról készült jelentős számú színes fotó. így nemcsak szakmai szempontból érezzük nyereségnek megjelentetését, hanem meggyőződhetünk arról is, hogy a sorozat szerkesztésében és formai kivitelezésében részt vállaló munkatársak esztétikai érzéke kiváló, és ennek eredményeként egy nagyon szép kötettel lett gazdagabb mind a levéltáros szakma, mind pedig a történettudomány. Szinte újdonság számba megy a második kötetnél alkalmazott eljárás. Kétségtelen, hogy a lehető leghitelesebb mód az iratok közreadásánál a facsimile. Az sem vitatható, hogy még a nyomtatott szöveg is tud valamit tükrözni keletkezésének, pontosabban közreadásának koráról, főleg pedig a kor könyvészetéről, illetve nyomdatechnikájáról. Valójában az átíráshoz szükséges munkaidő mennyisége kerülhetett előtérbe a döntés meghozatalakor. Az aligha kétséges, hogy a szinte iratonként egymástól erőteljesen eltérő betűtípusok, a szükségszerűen megjelenő üresen maradt felületek nem javítják a kötet belső tipográfiai és esztétikai egységét. Persze ez is ízlés dolga. Az viszont vitathatatlan, hogy egyszer a modern technika ezen lehetőségét is ki kellett próbálni! A felvethető észrevételeket csak így lehet megvitatni, az esetleges hiányosságok javításán csak ezek ismeretében lehet gondolkodni. Az viszont nem hallgatható el, hogy a kötet igényes külsejét tekintve messzemenően illeszkedik a sorozat első, illetve harmadik tagjához. A harmadik kötet minden tekintetben az elsővel harmonizál. A szakmai követelményeknek mindenben kifogástalanul megfelel, a korabeli pecsétekről, térképekről és iratokról készített színes felvételek pedig talán még az első kötetnél is választékosabbá, esztétikusabbá teszik. Reméljük, hogy ezeket a formai adottságokat, a kivételes nívót a szerkesztő és a kiadó tartani tudja a sorozat további darabjainál. Az egyes kötetek bevezetői igényesek és körültekintőek, sokban segítik a tájékozódást. Égető Melinda az első és a harmadik kötethez készített egy-egy tanulmányt, amelyek fontos tudományos munkák. Főként az első kötet élén álló feldolgozás nyújtott és 68