Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - MÉRLEG - Fedeles Tamás: A Madas József Emlékkonferencia (2002. április 16–17.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta, Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből, 15.) / 65–66. o.

megbízható adataira lehetett támaszkodni (Brüsztle József munkája a 19. sz. végéig mérvadó). Mendöl Zsuzsa a pécsi asztalosság történetéhez közölt adatokat, elsősorban Madas munkái alapján (69-73.). Odor Imre a nemesek pécsi lakóhelyeiről készített egy olvasmányos, rövid összefoglalást (75-81.). Gál Éva egy eddig még publikálatlan, 1801-ben készült leltárt tett közzé. A rövid, ám alapos, bevezető tanulmányt (85-90.) követően magát az értékes adatokat tartalmazó forrást adta közre, az áttekinthetőséget biztosítandó táblázatos formába szerkesztve (91-106.). Már fi Attila régi, kedves témájával a színjátszás történetével foglalkozik dolgozatában (107-121.). Ezúttal Pécs város színielőadásainak helyszíneit mutatja be a 18. sz. végétől az 1920-as évekig. Lengvári István a pécsi ciszterci főgimnázium és az állami főreáliskola 1874-1911 között beiratkozott tanulóinak adatai alapján készített egy társadalomtörténeti elemzést (123-138). Három fő kategóriát vizsgált: a tanulók vallásfelekezeti hovatartozását, az apa (gondviselő) foglalkozását, valamint a növendékek származási helyét. A munkához táblázatokat és grafikonokat készített, amelyek szemléletessé teszik mondanivalóját. A következő két tanulmány a város építéstörténetéhez közöl újabb adatokat. Pilkhoffer Mónika a Krajczáros és a Frigyes laktanyák építéstörténetét követi nyomon (139-156.), míg Sonkoly Károly két mecsekoldali klasszicista stílusban épült nyaralóról közöl újabb adatokat (157-172.). Mindkét dolgozatot gazdag képmelléklettel, tervrajzokkal tették közzé, amely külön örvendetes. Zambó Terézia tanulmányában két konkrét példán mutatta be, hogy a mai városrendezés során is nélkülözhetetlen Madas adattárainak használata (173-180.). A tanulmánykötetet Gömöry János munkája zárja, aki Pécs városszerkezetének 1945 utáni fejlődését, átalakulását vette górcső alá (181-193.). Madas József és a hozzá hasonlóan megalapozott tudással rendelkező, magas színvonalon dolgozó helytörténészek munkássága is arra hívja fel a figyelmet, hogy a lokális történet kutatása is legalább olyan fontos országunk múltjának minél alaposabb megismeréséhez, mint a politika- és eseménytörténet feldolgozása. Szakály Ferenc fogalmazta meg, véleményünk szerint a legtömörebben, egyszersmind a legprecízebben a helytörténetírás fontosságát, így e tanulmánykötet ismertetésének végén emlékeztetőül felidézzük gondolatait: „[...] e sorok írója messze magasabbra taksálja a helytörténetírás hasznát, miképpen azt manapság szokás. Véleménye szerint a megfelelő színvonalon müveit helytörténetírás olyan kontrolbázisként szolgálhat, amelyen a nemzetközi divatoknak erősen kitett — némelykor egyenest azok csapdájában vergődő — nemzeti diszciplínák időről időre ellenőrizhetik, nem szakadtak-e el a minden általánosítás és összevetés alapját adó lokális valóságtól."

1 Fedeles Tamás SZAKÁLY FERENC: Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Bp., 1995. (Humanizmus és Reformáció, 23.) 32. 66