Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 1. szám - MÉRLEG - Fedeles Tamás: A Madas József Emlékkonferencia (2002. április 16–17.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta, Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből, 15.) / 65–66. o.

A MADAS JÓZSEF EMLÉKKONFERENCIA (2002. ÁPRILIS 16-17.) VÁLOGATOTT ELŐADÁSAI Szerk.: FONT MÁRTA-VARGHA DEZSŐ, Pécs, 2003 (Tanulmányok Pécs Történetéből, 15.) 184 o. Pécsett már hagyományosnak tekinthető, hogy a városban egykor működő kiváló (hely)történészekre egy-egy konferencián emlékeznek meg nyomukba lépett utódaik, ezzel egyrészt emléket állítva munkásságuknak, másrészt erősítve egyfajta lokális közösségi tudatot. Az ilyen szimpóziumokon elhangzott előadások írott változata az utóbbi években a Pécs Története Alapítvány által jegyzett sorozatban látnak napvilágot. így korábban a Petrovich Ede Emlékkonferencia anyaga {Tanulmányok Pécs történetéből, 8. Pécs, 2001) míg szintén ebben az esztendőben a Koller József Emlékülés válogatott előadásai (Tanulmányok Pécs történetéből, 13. Pécs, 2003) jelentek meg. Mindhárom kötetet Font Márta és Vargha Dezső szerkesztette; személyük — ismervén aktivitásukat — garancia, hogy további hasonlójellegű konferenciákra és kötetetekre számíthatunk. Madas József (1905-1988) Aradon született, majd családjával 1920-ban települt át Szegedre. 1925-től Sopronban folytatott egyetemi tanulmányokat, majd 1936-ban szerzett bányamérnöki oklevelet. Több munkahely után 1947 végén került Pécsre, ahol a Mecseki Szénbányák Vállalat üzemgazdasági osztályvezetőjeként ment nyugdíjba 1966ban. Nyugállományba vonulását követően mélyedt el a város múltjában és , jegyezte el" magát a helytörténeti kutatással. Napjait ettől kezdve a levéltárban töltötte és szívós, precíz munkával gyűjtötte össze az apró, másoknak talán jelentéktelennek tűnő, adatokat. Két monumentális munkája, több mint 2000 oldal terjedelmű és mára mindenki által egyszerűen „Madas"-ként ismert. Az első 1978-ban jelent meg: Pécs belváros telkeiről és házairól tartalmaz adatokat, míg a pécsi Budai Külvárosról készült adattára 1985-ben jelent meg nyomtatásban. Emellett több kisebb tanulmányt publikált a város történetéről. Moró Mária Anna Madas helytörténeti munkásságára emlékezett írásában (17-22.), amelynek végén a publikálásra került munkáinak jegyzékét találjuk (23.). Móró, aki levéltárosként személyesen ismerte az idős kutatót, a következőképp emlékezett rá. „Pécs elmúlt három évszázadának élő lexikonjaként intézményesült. A város történetének bármely kérdését kutatók számára mindig elérhető, készséges és biztos információforrás volt azokban az évtizedekben, amikor délelőttönként a levéltár kutatótermében dolgozott." Pesti János Madas József helytörténeti munkásságáról a névtudomány szemszögéből c. dolgozatában (25-34.) méltatta a névtudomány számára fontos eredményeit. Az időközben elhunyt Bezeredy Győző is Madas helytörténeti tevékenységét, munkáit méltatta (35^40.), míg Hársfai István nyugalmazott újságíró személyes hangvételű írásában a Józsi bácsival készített riportjai kapcsán idézte fel alakját (41-44.). A kötet második részének címe (Madas József nyomdokain) előrejelzi, hogy a következő tíz dolgozat a szerzők újabb kutatási eredményeit tárja a nyilvánosság elé. Az első tanulmány (47-67.) Tímár György tollából származik, és a rá jellemző alapossággal mutatja be a Pécs területén lévő plébániákat, templomokat, kápolnákat, és a városban működő szerzetesrendeket a török hódoltság végétől napjainkig. Ez gyakorlatilag hiánypótló munka, hiszen eleddig csak az egyházmegyei schematizmusok korántsem mindig 65