Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Szirácsik Éva: Beszámoló a 2005. évi besztercebányai "nogradica" kutatás eredményeiről / 67–70. o.

is tovább folytatódnak. Tulajdonképpen a Rationes provisionales név alatt a tiszttartók számadásait, a hozzájuk tartozó nyugtákat, dézsmajegyzékeket, összeírásokat tartalmazzák. Ezek között találhatóak a Koháry kézben lévő füleki, szécsényi, sági jószágok és a divényi uradalom iratanyagai egyaránt a 18. század első harmadából.

6 Miért került a 18. századi divényi uradalmi iratanyag a Koháry családhoz? A divényi uradalmat bíró Balassa (III.) Imre részt vett a Wesselényi-féle mozgalomban, az udvar elleni tevékenysége miatt birtoka a kincstárra szállt.

7 Később Koháry István és János familiárisaikkal Thököly Imre fogságába estek, kiváltásukért 10 000 dukátot fizettek. A Haditanács kárpótlásként 25 000 forint kifizetését javasolta a Koháryaknak, de csupán 16 600 forint értékű birtokrészt hasítottak ki számukra a divényi uradalomból. Zichy (I.) István 1686-ban 18 000 forintot fizetett ki a kincstárnak, amiért örökjogon megszerezte a divényi uradalmat úgy, hogy az uralkodó csak a család férfiágának kihalása után tartotta fenn a jogot a birtok visszaváltására. Az új birtokosnak ugyanekkor 16 600 forinttal kellett volna kárpótolnia a divényi uradalom egy részét birtokló Koháryakat. Zichy (I.) István a divényi uradalom megszerzéséhez is kölcsönt kényszerült felvenni, így 1680-1693 között, főleg azonban 1685-1687 táján 19 700 forint adóssága keletkezett, ami jobbára csak a kincstár kifizetését tette lehetővé. A hitel tehát nem lehetett elegendő a Nógrád vármegyei birtok teljes megváltására, valószínűen emiatt maradt a Koháryak kezén a divényi uradalom kisebb fele egészen az 1730-as évek elejéig.

9 Mindezek miatt a divényi uradalom két része a Zichyek és a Koháryak birtokában párhuzamosan működött a 18. sz. első harmadában. A Koháry tulajdonban lévő divényi birtokrészt tovább osztották, részben a füleki uradalmukba tagolták, részben pedig önállóan, vagy más birtoktestekkel együtt igazgatták úgy, hogy a divényi uradalom nevet megtartották. A Koháry család által bírt füleki uradalom iratanyagában több település neve is szerepel, amelyek korábban Balassa (III.) Imre egykori divényi uradalmához tartoztak, az 1716. évi úrbéri összeírásban Balassagyarmat, Zahora, Zsély, Szklabonya, Kisújfalu, Óvár, Bussa, Kiszellő települések is megtalálhatóak. Az 1726. évi számadás a „Füleki és Szécsényi jószág", az 1727. évi a „Füleki és Saági jószág" bevételeit és kiadásait tartalmazza, ám mindkét számadásban az ún. füleki jószághoz került a Koháryak előtti divényi uradalmi települések közül Sávoly, Bolgárom, míg az ún. sági jószághoz Karancsapátfalva, Etes, (Karancs)Ság, Ságújfalu, Litke, Tőrincs, Hort, Adács és Visznek. Ez a beosztás maradt érvényben Koháry István 1731. évi halálát követően is. Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy a füleki uradalom iratanyagán túl az egyes birtokrészek el nem különített iratai között is találhatóak a divényi uradalom története 6 SA v BB, L. RODY A PANSTVÁ, II. Panstvá, Panstvo Koháry-Coburg vo Fil'akove, 1716-1825, 11.24 bm. 7 BOROVSZKY SAMU: Nógrád vármegye. Bp., 1988. 633.; BELITZKY JÁNOS: Nógrád megye története. I. köt. Salgótarján. 1973. 187-190. * BAKÁCS ISTVÁN: A magyar nagybirtokos családok hitelügyletei a XVIl-XVUI. században. Bp.. 1965. 5152.; BAKÁCS ISTVÁN: A hazai hitelügyletek XVIII. századi történetéhez (Zichy Ferenc győri püspök zárgondnokság alá helyezése 1750-1758). In: Századok, 1965. évf. 1-6. sz. 7-10.; Magyar Országos Levéltár (= MOL) P 707. Zichy család levéltára (= P 707) Fasc. 175. No. 18. A divényi senioratus jogbiztosító oklevele, 1686 9 BELITZKY J.: i. m. 57.; Nógrád Megyei Levéltár (= NML) IV. 7. A. 2. Perceptoralia 1728.; MOL P 707. Fasc. 183. No. 12. Urbarialis conscriptio, 1736. 68