Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Murber Ibolya: A bécsi Collegium Hungaricum újjászervezése (1963) / 26–40. o.

Még aznap a szovjet nagykövetség fogadásán Sebes István követ is találkozott Leitner nagykövettel, akinek szóvá tette a megnyitóval kapcsolatos híreket. Miután Sebes követ kifejtette érveit az eljárás helytelenségével kapcsolatosan, sajnálkozását fejezte ki: „hogy a külügyminisztérium képviselői és ö (Leitner nagykövet) személyesen nem vesznek részt az ünnepségen, olyan okok miatt, amelyek csak félreértésekből adódtak". Majd Sebes követ hozzáfűzte, hogy „még megváltoztathatják ezt az álláspontot, mert a követség semmilyen hibát nem követett el". Erre Leitner nagykövet kijelentette, hogy „ő személyesen nagyon szívesen eljönne, de nem teheti meg, mert minisztere (Bruno Kreisky külügyminiszter) Indiába utazása előtt ezt megtiltotta".

14 Mi állt Kreisky külügyminiszter döntése mögött? November 7-én Leitner nagykövet mind a követségi tanácsossal, mind a követtel folytatott beszélgetés alkalmával felsorolta az osztrák külügyminisztérium hivatalos érveit, amelyekkel szemben mind a követségi tanácsos, mind a követ „bizonyított" ellenérveket sorakozattak fel. Az osztrák külügyminisztérium állítása szerint „magyar részről a Collegium Hungaricum régi épületének eladását nem jelentették a külügyminisztériumban, sem azt hogy helyette másik házat vettek. Egyszerűen csak a kész tényként közölték a Collegium Hungaricum új épületének megnyitását." Erre a magyar fél úgy válaszolt, hogy „követségünk 1960-ban szóbeli jegyzékben tájékoztatta az osztrák külügyminisztériumot a Trautson-palota eladásáról és az újonnan építendő Collegium Hungaricum új címéről." Az osztrák külügyminisztérium második érve szerint: „A Collegium Hungaricum megnyitását hamarabb jelentette be a magyar követség az oktatási minisztériumnak, mint a külügyminisztériumnak, amit Weikertnek

15 az ünnepségen való szereplésre történt felkérése igazol." A magyar ellenérv szerint: „először jártunk Meisel igazgatóval

16 Wunderbaldinger doktornál, aki a külügyminisztérium kulturális osztályát Leitner szabadsága idején vezette, és meghívtuk a megnyitó ünnepségre. Csak ezután tettünk látogatást az oktatási minisztériumban Weikert tanácsosnál és kértük fel öt a szereplésre." A harmadik osztrák érv alapján „helytelen volt Kreisky külügyminiszter meghívása olyan rendezvényre, amelyet nem miniszter nyit meg". Erre a magyar válasz: „Kreisky külügyminiszter meghívására módot adott az a körülmény, hogy a megnyitást a magyar követ végzi, aki mint ismert, meghatalmazott miniszteri rangot visel". A beszélgetés végén Leitner nagykövet „bizalmasan elmondta, hogy az utóbbi napokban nagyon kiéleződtek a személyi ellentétek Drimmel miniszter

17 és Kreisky miniszter között, Kreisky nagyon dühös, és amikor meglátta a Collegium Hungaricum meghívóját a torkán akadt az ügy. Tulajdonképpen nem is mi rólunk van szó a tilalom kimondásánál, hanem Kreisky az oktatási minisztériumon akart egyet ütni. Egyébként is már régóta folyik a versengés a két minisztérium között, hogy melyikhez tartozzanak a külföldi intézmények."

18 14 MOL XIX-J-l-j-Ausztria-XlV-131-00475/1963 37. d. Alfréd Weikert, az osztrák oktatási minisztérium miniszteri tanácsosa. 16 Meisel János, a CH első igazgatója. 17 Heinrich Drimmel, osztrák oktatási miniszter, ÖVP. Ií! MOL XlX-J-1-j-Ausztria-XIV-131-00475/1963 37. d. 30