Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 4. szám - Murber Ibolya: A bécsi Collegium Hungaricum újjászervezése (1963) / 26–40. o.

Itt a kétpólusú világrend játékszabályaihoz alkalmazkodni kénytelen, ellenkező táborhoz tartozó országok közötti kulturális kapcsolatokban megnyilvánuló, a politikai közeledést és eltávolodást tükröző aktusról beszélhetünk, az ideológiai közeledés mindenfajta meg­nyilvánulása nélkül. A második világháborút követő évtizedben a magyar és osztrák kapcsolatokat mar­káns elhidegülés jellemezte, melyet az 1950-es évek közepén egy lassan meginduló köze­ledés enyhített. Az 1956-os magyar forradalmat követően a két ország viszonya újra megromlott és mélypontra zuhant. Az 1960-as évek elején ezt ismételten egy lassú „fel­melegedés" követte, majd az enyhülés jeleként 1964-ben sikerült lezárni a közeledést lassító, a világháború óta húzódó vagyonjogi tárgyalásokat is. Ugyanebben az évben a diplomáciai képviseleteket kölcsönösen nagyköveti rangra emelték. 10 A Kádár-kormány külpolitikai elismeréséhez vezető úton, illetve az osztrák-magyar kapcsolatok javulásában az új bécsi Collegium Hungaricum megnyitása és új tartalommal való megtöltése fontos állomásnak bizonyult. így nem meglepő, hogy az intézet megnyi­tását egyes magyar és osztrák minisztériumok közötti hatásköri, diplomáciai versengések övezték. Magyarországon a külügyminisztérium és a művelődésügyi minisztérium között a véleménycserék tárgya a CH felett gyakorolt „fennhatóság" kérdése volt. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a Kulturális Kapcsolatok Intézete (KKI), egy szovjet mintára létrehozott közbeékelt szerv, hatáskört és jogokat követelt magának a kulturális külpoli­tika terén. Az ellentét többek között az CH vezetőinek kijelölésében öltött testet." A Collegium Hungaricum megnyitásával összefüggő osztrák diplomáciai demonstrá­ció részben a kultúr(kül)politikát meghatározó minisztériumok közötti ellentétek, részben a pártpolitikai és a személyi ellentétek lecsapódásai voltak. Másrészt a megnyitó előké­szítése az osztrák fél számára lehetőséget adott, hogy kifejezze nemtetszését a két ország között még le nem zárt vagyonjogi tárgyalások alakulása miatt. Az osztrák koalíciós időszakra a szociáldemokrata párt minisztériumai és a néppárt minisztériumai, illetve a minisztériumokon belül a miniszterek és az államtitkárok, akik minden esetben az ellen­kező párthoz tartoztak, között feszülő pártpolitikai ellenétek voltak meghatározók, anél­kül, hogy ez a koalíció felbomlását eredményezte volna. Ez volt a helyzet a Collegium Hungaricum új épületének megnyitása kapcsán is. A bécsi magyar követség a koalíción belüli pártpolitikai ellentétek lecsapódását a CH új épületének megnyitása előtt öt nappal fokozottan érezte. 1963. november 7-én, egy arab képzőművészeti kiállítás megnyitóján Acs Erzsébet bécsi követségi tanácsos megkérdezte Franz Helmut Leitner nagykövetet, az osztrák külügyminisztérium kulturá­lis osztályának vezetőjét, hogy megkapta-e a Collegium Hungaricum megnyitására szóló meghívót. „Leitner kis gondolkodás után azt válaszolta, hogy a Külügyminiszter ^utasítá­sára tőlük a megnyitáson senki sem lesz jelen." 13 Erről GECSÉNYI LAJOS-VIDA ISTVÁN: A világ két oldalán. Osztrák-magyar kapcsolatok 1945-1956. Európai Szemle, 16. (2005) 1. sz. 113-127. és GECSÉNYI LAJOS: Magyar-osztrák kapcsolatok (1956­1964) Magyarország helye a 20. századi Európában. Tanulmányok. Szerk.: SlPOS BALÁZS és ZEIDLER MIKLÓS közreműködésével PRITZ PÁL. Bp., 2002. 147-154. '' MÁDL ANTAL: Volt egyszer egy testörpalotánk. Vázlat a bécsi Collegium Hungaricumról. Új Horizont, 22. (1994)4-5. sz. 87. 12 Bruno Kreisky, SPÖ 13 MOL XJX-J-1-j-Ausztria-XIV-131-00475/1963 37. d. 29

Next

/
Thumbnails
Contents