Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - MÉRLEG - Bana József: Dokumentumok II. Rákóczi Ferenc és társai újratemetéséhez (1873–1906). Szerk. Halász Hajnal, Katona Csaba, Ólmosi Zoltán. Bp., 2004. / 100–101. o.

MÉRLEG DOKUMENTUMOK II. RÁKÓCZI FERENC ES TÁRSAI ÚJRATEMETÉSÉHEZ (1873-1906) Szerkesztette.: HALÁSZ HAJNAL-KATONA CSABA-ÓLMOSI ZOLTÁN. Bp., 2004. 268 p. Az 1703-1711 között zajlott Rákóczi-szabadságharc évfordulói számos intézménynek kínáltak/kínálnak alkalmat arra, hogy konferenciákkal, kiadványokkal emlékezzen meg a háromszáz évvel ezelőtti eseményekről. Nem volt kivétel ez alól a Magyar Országos Levéltár sem, ám a MOL a többséghez képest bizonyos értelemben más útra lépett, amikor a Rákóczi-szabadságharchoz kötődő kötetet jelentett meg saját kiadásában. A levéltár három munkatársa — akik a dokumentumkötetet szerkesztőként jegyzik —, Halász Hajnal, Katona Csaba és Ólmosi Zoltán szerencsés kézzel és jó érzékkel választották ki témájukat: a fejedelem és emigráns társai 1906. évi újratemetését. A majd száz évvel ezelőtti, akkor lényegében a nemzet egészét megmozgató jeles esemény, Rákóczi, Bercsényi Miklós, Thököly Imre és társai hazahozatala Kassára, illetve Késmárkra immár maga is a történelmi múlt részévé vált, tudományos igényű feldolgozása aligha volt valaha aktuálisabb, mint éppen a jeles évforduló alkalmából; a témaválasztás már csak ezért is dicséretes. A küllemében is kellemes, a címlapon látható fekete-fehér fotó színét kellemesen oldó vörösesbarna alapszínű borítót kapó kötet a szerkesztők hosszas bevezető tanulmányával indul, amely — ahogy arra igen helyesen külön hangsúlyt is helyeztek — nem foglalkozik a 18. századi események bemutatásával és értékelésével. A tanulmány először világos áttekintést ad a fejedelem és társai hazahozatalára irányuló előkészületekről a 19. század derekától kezdve, bemutatva a kezdeményezéseket, ezek kudarcait, illetve azok okait, majd részletesebben ismerteti azokat a politikai háttéralkukat, illetve immár konkrét előkészületeket, amelyek lehetővé tették, hogy 1906-ban végre valóban sor kerülhessen Rákóczi Ferenc és a többi emigráns holttestének hazaszállítására. Hasonló részletességgel ismerheti meg az olvasó a Rodostóban és Konstantinápolyban zajló tárgyalásokat és feltárásokat, majd pedig az újratemetés konkrét eseményeit. Szerencsére a szerkesztők az események ismertetésén túl korántsem riadtak vissza attól, hogy a történteket értékeljék és mérlegre tegyék. A bevezető tanulmány néhány fejezete kifejezetten az elemző történész erényeit csillantja fel, rávilágítva arra a nagyon is lényeges elemre, hogy miközben a közvélemény többsége erőteljes érzelmekkel telítődve élte át a kor függetlenségi eszméi táplálta jelszavak lázában az újratemetést, valójában egy nagyon is az aktuálipolitikát szolgáló, helyenként erőteljes nacionalista töltetet is hordozó eseményre került sor 1906-ban. A határozott tollvonásokkal megírt bevezető talán csalódást fog okozni a romantikus történetírás soha el nem fogyó híveinek, de aligha kétséges, hogy a kötetbe foglalt iratok döntően az ott leírtakat igazolják. A bevezetőt követően ugyanis a kötetben a Magyar Országos Levéltár anyagából, a képviselőházi naplóból, illetve a korabeli sajtóból válogatott ??? dokumentumok mai magyar helyesíráshoz és központozáshoz igazított szövegét olvashatja az érdeklődő. A dokumentumok kronológiai sorrendben követik egymást, az idegen kifejezéseket, külön100