Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - Lakos János: A közlevéltárak illetékességi körére vonatkozó rendelkezések végrehajtása: helyzetkép és javaslatok / 71–77. o.

A levéltárak többsége vitatja, hogy e rendelkezés alapján a Magyar Államkincstár jogelőd szerveinek, a TÁKISZ-oknak iratai az Országos Levéltár illetékességébe tartoznak. Ebben a kérdésben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is állást foglalt, s az Országos Levéltár illetékessége mellett tette le a voksot. Magam is ezt a véleményt osztom, de megjegyzem: a TÁKISZ-ok vita tárgyát képező bérszámfejtési iratanyaga nem üti meg az országos jelentőségű maradandó értékű iratok szintjét. Ugyanez a helyzet a Magyar Nemzeti Bank területi szerveinek jogelőd irataival is. Hasonlóan vitatott a büntetés-végrehajtási szervezet (a többször módosított 1995. évi CVII. tv. szerint „állami fegyveres rendvédelmi szerv"), illetve az igazságügyminiszter által irányított Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága („a bv. szervezet központi vezető szerve") közvetlen irányítása alatt álló bv. intézetek és intézmények, valamint jogelődjeik, ül. mindezek iratanyagainak levéltári illetékessége. Álláspontom: valamennyi büntetés-végrehajtási intézetre és intézményre (a „megyei"-nek nevezettekre is) alkalmazni kell az Ltv. rendelkezését, vagyis e szervek iratanyagai az Országos Levéltár illetékességi körébe tartoznak. (Megjegyzés: az Ltv.-nak ez a rendelkezése meglehetősen pontatlan, feltétlenül módosításra szorul. Az „országos hatáskörű szerv" és az „intézmények" kifejezések körülhatárolatlansága okozza a fő problémát.) i Az Ltv. a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár illetékességi körébe szigorúan csak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felügyelete alatt álló szerveket és ezek jogelődeit sorolja. Vagyis pl. az önkormányzati fenntartású (alapítású) vízmű társulatok nem tartoznak e körbe. IV. Gyakorlati felvetések Azok a levéltárak, amelyek nem hajtották végre a LÜSZ 1976. évi módosításából következő iratanyag-átadásokat, gyakorlati okokból is ellenezték/ellenzik a hatályos rendelkezések végrehajtását. Elsősorban az alábbiakat vetik fel: • A kutatók érdeke sérülne azzal, ha a más megyéhez csatolt községek, városok, járások iratanyagát a megyei szintű anyagot őrző levéltár átadná, hiszen ebben az esetben az átcsatolás ideje előtti korszakot érintő kutatásaik esetén két egymástól távol lévő levéltárban kellene kutatniuk, mivel a megyei iratokban is vannak vonatkozó iratok pl. a településtörténeti témákban. (E felvetéssel kapcsolatban megjegyezhető, hogy az átcsatolás időpontján túlnyúló ilyen témák esetén ugyanilyen „sérelem" éri a kutatót, ha pl. a község, város stb. iratanyaga két megyei levéltárban található. Ugyancsak ez a helyzet áll elő, ha az átcsatolt város vagy község önálló levéltárat alapít.) • Nagymennyiségű iratanyagot kellene egyik helyről a másikra szállítani, ami egyrészt nem tenne jót az iratok állapotának, másrészt több levéltár a férőhelyhiány miatt nem is lenne képes befogadni az iratokat. 76