Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - Sipos András: A Nemzetközi Levéltári Tanácsról / 25–31. o.

sa. A ma is működő International Fundfor Archivál Development (FIDA) számos projekt támogatásában vett részt, bár a rendelkezésére álló pénzforrások messze elmaradtak az eredeti várakozásoktól. Az ICA által kezdeményezett és támogatott projektek skálája igen széles. Egyik kiemelt terület a szakmát egyetemesen érdeklő elméleti és módszertani kutatások szervezése, előmozdítása, a nemzetközileg hasznosítható szakirodalom fejlesztése, a nemzetközi szintű képzés és tapasztalatcsere különböző fórumainak támogatása. A közös munka során egyre jobban érezhetővé vált, hogy a különböző nyelvi és kulturális közegben, eltérő irat- és levéltárkezelései hagyományokon nevelődött levéltárosok által használt fogalomrendszer sokszor olyannyira eltérő, ami maga is gátolja a zökkenőmentes kommunikációt. A terminusok gyakran nem fordíthatók le egyszerűen egyik nyelvről a másikra. Az együttműködés elmélyítése egyik alapfeltételeként jelent meg az egymás terminológiájának és ezen keresztül levéltári gondolkodásmódjának megértését elősegítő többnyelvű szakszótár létrehozása.

4 A Tanács az UNESCO-val együttműködve indította útjára 1979-ben a Records and Archíves Management Programme keretében a „RAMP Studies" című sorozatot, amelyben immár több mint száz kiadvány (módszertani munka, felmérés, útmutató, esettanulmány stb.) jelent meg.

5 (Ez különösen sokat jelentett a világ azon részein, ahol azelőtt semmiféle helyi levéltári szakirodalom nem állt rendelkezésre.) Az 1980-as években a számítógép levéltári alkalmazása döbbentette rá a szakmát arra, hogy az őrzött anyagot feltáró, intézmények és országok közötti adatcserére alkalmas nagy adatbázisok felépítése nem lehetséges az anyag leírásának nemzetközi szintű szabványosítása nélkül. Az ICA 1990-ben ad hoc bizottságot állított fel ennek kidolgozására. A több éves munka, amelynek során meg kellett birkózni a rendezési és segédletkészítési gyakorlat, valamint a terminológia, az egyes leírási elemek értelmezésének roppant sokszínűségével, 1994-ben vezetett az IS AD (G) (General International Standard Archivál Description — Levéltári Leírás Általános Nemzetközi Szabványa) első változatának elfogadásához.

6 Az ISAD (G) kidől gozása során vált világossá, hogy nem csupán az iratanyagról, hanem az iratképzőkröl szóló leírások szabványosítására is szükség van ahhoz, hogy az iratképző megnevezése valóban jól azonosítható „hozzáférési pontként" szolgáljon az adatbázisokban. A következő logikus lépés tehát az ISAAR (CPF) (International Standard Archivál Authority Record for Corporate Bodies, Persons and Families — Szervezetek/Testületek, Személyek és Családok Levéltári Azonosító Leírásának Nemzetközi Szabványa) volt, amelyet a Tanács 1996-ban bocsátott közre. Egymás számára érthető — ha nem is egységes — szakmai terminológia, az országhatárokon, kontinenseken átnyúló közös problémák és feladatok felismerése, megoldásuk közös keresése, a világ távoli pontjain felhalmozott tapasztalat és tudás „összehozása", terjesztése: az ICA tevékenységének ez az iránya mondható talán a legeredményesebbnek. A levéltárfejlesztés elősegítése vagy a szakma pozícióinak erősítése terén lehetőségei, minden erőfeszítés ellenére, jóval korlátozottabbak. Tagságát és bázisát a levéltári intézmények és ezek munkatársai jelentik, a legfőbb stabil bevételi Dicíionary of archívat terminology. München, K. G. Saur Veri., 1984. (ICA Handbooks Series 3.) 5 A sorozatban megjelent tanulmányok listája: http://www.unesco.org/webworld/portal_archives/ramp studies list.html. Az újabban megjelent munkák többsége le is tölthető a honlapról. 6 1SAD(G): az első nemzetközi levéltári szabvány. Bevezető: BORSA IVÁN, fordította: KÜNSTLER FERENC. Levéltári Szemle 1995. 2. sz. 53-74. 28