Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - Kenyeres István: A Nemzetközi Levéltári Tanács 2004. évi bécsi kongresszusa / 12–24. o.

technológus BA diplomával lehet bekerülni, Madridban bölcsész vagy mérnök MA, míg Brüsszelben — egyedüli maradványaként a hagyományos levéltáros képzésnek — történelem MA diplomát szabnak előfeltételül.

21 Karsten Uhde-nak (Archivschule Marburg) a közép-európai levéltárosképzés fejlődéséről szóló előadása magyar szempontból is igen sok tanulsággal szolgált. Uhde összehasonlította a német, a holland, az osztrák, a lengyel és a svájci levéltárosképzést és az azokban az elmúlt tíz évben végbement változásokat. Függetlenül az eltérő képzési keretektől (egyetemi, külön levéltáros főiskolai, levéltárhoz kötött képzés stb.) mindenhol igyekeztek adekvát választ adni az információs társadalom kihívásaira. A legmeglepőbb az, hogy Svájcban eddig nem is volt szervezett levéltárosképzés, de ott is rá kellett döbbennie a szakmának, hogy nem mehet tovább a learning by doing típusú, munka közbeni képzés. Ez egy komoly szakma, ahol szükség van a gyakorlati képzés mellett az elméletire is. A már több évtizedes felsőfokú képzéssel rendelkező vizsgált országok közül a legradikálisabb változás Hollandiában zajlott le, ahol eldöntött tény, hogy a levéltáros feladata nem az évszázados, vagy akár a második világháború előtti iratanyag feldolgozása, hanem elsősorban az elmúlt 40 év anyagával, valamint a most keletkező iratokkal kell foglalkoznia. Ennek érdekében teljesen szakítottak a hagyományos levéltárosképzéssel (tehát kiiktatták a történeti és segédtudományi stúdiumokat) és a levéltárosképzést az információs tudomány részévé tették. Németországban a potsdami képzés indult el ezen az úton, ahol lényegében a levéltáros, könyvtáros és dokumentációs szakemberképzés egyvelegét vezették be. A marburgi A rehivscfiúiéban is jelentős reformokra került sor, a hagyományos levéltárosképzés óraszámát csökkentve ugyanolyan óraszámban oktatják az e-iratok, a record management és a médiaarchiválás tárgykörét is. Marburgban azonban továbbra is fenntartják azt az elvet, hogy egy levéltárosnak egyaránt értenie kell valamilyen szinten egy 11. századi pápai oklevélhez és az elektronikus iratok kérdésköréhez. Ausztriában éppen most alakították át az Institut für Österreichische Geschichtsforschung keretében zajló képzést. A kétéves képzés első évében történeti stúdiumokat és segédtudományokat oktatnak, a második évben három tárgykör közül lehet választani a képzésben résztvevőnek: történész-levéltárosi, levéltártudományi vagy medialevéltári specializációk közül. Uhde szerint az Európai Uniónak a képzések egységesítését célzó törekvéseire nem kizárólag a levéltárosképzésnek az információs tudományba történő integrálása az egyetlen megoldás, különösen nem azokban az országokban, ahol a levéltárakban tekintélyes mennyiségben fordulnak elő közép- és kora újkori iratanyagok. Uhde szerint sokkal inkább olyan képzésre kell átállni, amely kétfajta specializációt nyújt: 1) a papíralapú, hagyományos dokumentumokkal és 2) a modern kori iratokkal és információs rendszerekkel foglalkozó „dokumentátori" (archiváló szakember) képzést." 2) Levéltári szabványok és bevett eljárások A kongresszus egyik hangsúlyos szekciója a levéltári szabványok kérdéskörével foglalkozott. A ma már nemzetközi szinten általánosan elfogadott ISAD (G), azaz a Levéltári 21 SCHEURKOGEL, HANS: Whose Master's Voice"> 22 UHDE, KARSTEN: Ein Überblick über die Enfwicklung der Archivarsausbildung in Miíteleuropa. 19