Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 3. szám - Horváth J. András: Módosuló társadalmi igények, új iratértékelési szempontok, intézményi reform: a 2004. évi XV. bécsi levéltári világkongresszus néhány előadása / 3–11. o.

kiüresedése, értelmetlenné válása folytán a társadalmi marginalizálódás veszedelmével (is) szembe kell nézniük. A számítástechnika biztosította tetszőleges lekérdezési lehetőség nem hasonlít tehát az emberi emlékezet természetéhez. Az előadó a memória egyes fajtáinak számbavételét követően az emlékezet tárgyiasításának, rögzítésének — a levéltári gyakorlat szempontjából is releváns — lehetőségeit és mechanizmusát elemezte. Sorba véve ezeket, arra is figyelmeztetett, hogy az emlékezet voltaképpen a múlt elemeinek felhasználásával létrehozott konstrukció. Utalt továbbá az emlékezet személyes jellegére és élménybázisára, amely a fennmaradt dokumentumok eltérő értelmezését teszi lehetővé. Gyakran hagyják figyelmen kívül ugyanis a dokumentum, az esemény érzelmi vonatkozásait. A levéltári anyag fontos tulajdonsága továbbá — mutatott rá az előadó —, hogy tömeges jellegéből eredően az egyedi, személyes emlékezések sorát kollektív emlékezetté képes alakítani. Ismételten utalt arra — mely gondolat a digitális adat dekontextualizálódása folytán újfent különösen fontossá válik —, hogy nem pusztán a levéltári anyag, hanem annak rendszere és tagolódása biztosíthatja a társadalom számára az emlékezés és a megismerés lehetőségét. Felhívta továbbá a figyelmet a kollektív emlékezet megőrzésében közreműködő társadalmi közeg torzító hatásainak kivédésére alkalmazott különféle technikák korlátaira: az iratképzőtől elkülönülő, avagy ellenkezőleg a folyamatba bekapcsolódó levéltári intézményi modellekkel kapcsolatban fontosnak vélte az elevenen tartott önreflexiót. Nem mindenki közelítette meg ilyen differenciált módon emlékezet és levéltár kapcsolatát, hiszen a kanadai Brian M. Owens „A levéltár, mint az emlékezet tárolóhelye és közvetítője" című előadása a memória fogalmának közvetlen levéltári értelmezéséről szólt.

3 Marija Torna „Az oral history, mint a múltidézés eszköze"

6 című előadásában a balkáni háború egyéni és kollektív emlékezete megőrzésének komplex módszereivel foglalkozott. Az 1992-ben alapított, belgrádi központú Emberjogi Központ létrehozásának eredeti célja a háborús bűnök dokumentálása volt, ma már azonban ez kiegészült a múlt feldolgozásának szélesebb körű igényével. Az igazsághoz való jog egyfajta jóvátétel is a súlyos jogsérelmet szenvedettekkel szemben. Az oral history módszerének alkalmazása azért szükséges, mert az adminisztratív, nyomozati, katonai, egészségügyi és egyéb hivatalos források nem nyújtanak árnyalt képet az eseményekről, ezek ettől eltérő optikából való bemutatása feltétlenül indokolt. A résztvevők célzott beszéltetésével kell kiegészíteni e forrásokat annak érdekében, hogy a tanúségtételek az erőszak és a konfliktusok emberi dimenzióiról is tájékoztathassanak. A helyi, önkormányzati levéltárak megnövekedett feladatairól adott tájékoztatást Daniela Ferrari, mantovai levéltáros, aki a brazíliai és az argentínai olasz emigránsok leszármazottainak származási irataira vonatkozó tömeges kutatási igények teljesítéséről beszélt\

7 A mantovai állami levéltár munkatársainak 1992 óta több ezer ilyen jellegű megkeresésre kellett válaszolniuk, és szinte állandósult feladatot jelent az erre vonatkozó levéltári dokumentumok megkérése és felkutatása. OWENS, BRIAN M: The Archives: Centre and Transmitter qf Memory. 6 TOMA, MARUANA: Oral History as a Mechanism for Dealing with ihe Pást (Project koordinátor. Emberjogi Központ. Belgrád). 7 FERRARI, DANIELA: i. m. 5