Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Köbel Szilvia: A lelkiismereti és vallásszabadság jogi szabályozása néhány volt szocialista országban 1945–1989 között / 53–61. o.

alkotott felfogásában a legdöntőbb különbséget. A polgári értelmezés az államnak passzív szerepet szán a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülésében, és a világnézetet, így a vallást is magánügynek tekinti. A szocialista társadalom azonban a materialista világnézet alapján állva az „állam feladatának tartja szocialista világnézet terjesztését", s egyidejűleg hadat üzen a vallásos világnézetnek.

32 A kommunista/szocialista pártok kézi vezérléssel irányították az egyházpolitikát, és fedték le az egész társadalmat — állami intézmények segítségével — a marxista-leninista ideológiai programmal. Az így nyert korlátozott mozgástér is aztán szigorú állami ellenőrzés alá került az állami egyházügyi szervek, valamint a politikai rendőrség (belügyi szervek) által. Az alkotmányokban kinyilvánított lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog pedig ennek következtében igen szűkre szabottan valósult meg. Az egyházi társadalom kettészakadása általános jelenség volt: a hatalommal kollaboráns réteg minden kommunista országban kialakult.

33 Ebben az összefüggésben egységes közjogi modellről beszélhetünk a szocialista rendszerekben, amelynek mintáját a Szovjetunióban Sztálin uralma alatt kialakított struktúra adta meg. Az azonos szerkezeten belül azonban az állam és az egyházak viszonyát az egyes országok sajátosságaiknak megfelelően más-más módon rendezték. Ebből kifolyólag az egyházak jogi státuszát és mozgásterét, a deklarált vallásszabadság jogi garanciáit, a jogi szabályozók alkotmányosságát, mennyiségét és átláthatóságát — amint az a fentiekből kitűnik — a különböző államokban eltérően határozták meg. Az egyes államok sajátosságain túl a szabályozások másképpen alakultak a szocialista „építés" különböző szakaszaiban is. Az általános nemzetközi helyzet, a Szovjetunió politikája jelentősen hatott a többi szocialista ország belső folyamataira. így látható, hogy a negyvenes évek végére, ötvenes évek elejére mindenütt kiépült, (és többékevésbé 1989/1990-ig fennállt) a sztálini egyházpolitikai és egyházügyi igazgatási modell. A '70-es évek enyhülést hoztak az egyházpolitikában is, amely fokozatosan vezetett el az állam és az egyházak kapcsolatainak „rendszerváltozásához" is. SCHMIDT PÉTER: Az állampolgárok szabadságjogai. Állam- és Jogtudomány, 6. (1965) 4. sz. L. erről ANDREESCU, GÁBRIEL: A nemzetközi kapcsolatok és az ortodoxia Kelet- és Délkelet-Európában. Európai Szemmel, 7. (1999) 2-3. sz. 61