Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Köbel Szilvia: A lelkiismereti és vallásszabadság jogi szabályozása néhány volt szocialista országban 1945–1989 között / 53–61. o.

30 napon belül be kell tölteni". Ha ez határidőn belül nem történt meg, az állam megtehette „a szükséges intézkedéseket a lelki gondozás, az egyházi adminisztráció vagy a lelkészek rendes menetének biztosítására". Az egyházak gazdasági téren is elveszítették önállóságukat. Az állam fedezte az egyházak „istentisztelettel és más vallási cselekménnyel, valamint az egyházi közigazgatással kapcsolatos rendes dologi kiadásait", amelyről az egyházak kötelesek voltak „költségvetést és zárszámadást összeállítani, és az Egyházi Ügyek Állami Hivatalának jóváhagyás végett előterjeszteni". Az állam az egyházak és vallási társulatok vagyona felett teljes körű felügyeletet gyakorolt. A törvény hatályba lépésétől számított három hónapon belül leltárt kellett készíteni, amelyet az Egyházi Ügyek Állami Hivatala elé kellett terjeszteni. A vagyon mindennemű elidegenítése és megterhelése az „állami közigazgatás" előzetes hozzájárulásával vált érvényessé. A magán- és közkegyúri jogok az államra szálltak át, a lelkészképző intézeteket és iskolákat is az állam tartotta fenn.

30 1951. január 7-jén Csehszlovákiában új családjogi törvény lépett életbe, amely megszüntette az egyházi és állami házasság közötti szabad választást, és előírta, hogy ezután mindenki köteles előbb állami házasságot kötni.

31 A „szocialista/kommunista modell" mint az ellenséges elválasztás egyik példája A fenti ismertetőkből látható, hogy a különböző szocialista országokban igen eltérő módon szabályozták az állam és az egyház kapcsolatait. Általánosan elfogadott ugyan, hogy az állam és az egyházak szétválasztása minden szocialista társadalmi berendezkedésű országban megtörtént, a szeparáció „vonala" azonban minden államban máshol húzódott meg. Nem található két teljesen egyforma megoldás. így fel kell tennünk a kérdést, hogy beszélhetünk-e egyáltalán egységes „szocialista/kommunista közjogi modellről"? Erre pontos és alapos választ ebben a rövid áttekintésben nem lehet adni. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a különbözőségek ellenére az alapvető vonások azonosak voltak. Annak ellenére, hogy a szocialista/kommunista állami és társadalmi berendezkedés alapját képező marxista-leninista ideológia ateista alapon áll, az alkotmányok általában mindenütt deklarálták a polgárok lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát. A cél a marxizmus-leninizmus kizárólagos, hivatalos állami ideológiává tétele volt, amelynek érdekében az államot elválasztották az ideológiai riválistól, az egyháztól. Ezért szükségképpen az elválasztás „ellenséges", hiszen nem az egyházak szabad működésének biztosítása volt a cél, hanem éppen az ellenkezője: nemcsak a közjogból, hanem lehetőleg a társadalomból is kiszorítani az egyházakat. Ezen a ponton fedezhetjük fel a polgári társadalmak és a szocialista rendszerek vallásszabadságról 30 MOL XIX-J-36-a-14. sz. b-1950. Másolat a pozsonyi magyar főkonzulátus 1949. december 10-én kelt jelentéséről. A dokumentumban ezt olvashatjuk: „A lelkészek részére folyósított állami fizetések olyan tetszésre találtak az érdekelteknél, hogy a püspöki karnak még reménye sem maradt arra, hogy elérje a fizetések felvételének megtagadását." (Az iratot Balogh Margit bocsátotta rendelkezésemre.) L. még: MOL XTX-A-21-d-O0181/1958. 31 MOL XIX-J-36-a-14. Bécsi követség iratai. 410. f. (Az iratot Balogh Margit bocsátotta rendelkezésemre.) 60