Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Köbel Szilvia: A lelkiismereti és vallásszabadság jogi szabályozása néhány volt szocialista országban 1945–1989 között / 53–61. o.

A sztálini modell Albániában valósult meg a legszélsőségesebben. A Szovjetunióban kialakult rendszert is túlszárnyalva a szocialista alkotmány (1976) kimondta, hogy „az állam nem ismer el semmiféle vallást", és „tilos bármiféle [...] vallási [...] szervezet létrehozása". Ezzel szemben kinyilvánítja, hogy a „marxizmus-leninizmus az uralkodó ideológia", az állam „terjeszti és támogatja az ateista propagandát, hogy az emberekben a tudományos materialista világnézetet meggyökereztesse". Albánia esetében tehát a szocialista táboron belül egyedülálló módon nem elválasztásról, hanem az egyházaknak és a vallásnak deklarált betiltásáról beszélhetünk.

22 Bulgáriában két jelentős vallásfelekezet működött: a pravoszláv és az iszlám. Mindkettő befolyása ellen küzdött a Kommunista Párt. 1957-ben (az 1956. évi magyarországi események következtében) párthatározat született az „ateista propaganda fokozásáról", 1959 júliusában pedig az „iszlám vallás elleni fokozott harcról". Bulgáriában az ateista propaganda elsősorban a „vallási szokások" (templomi esküvő, keresztelés, egyházi temetés stb.) ellen folyt. Ennek érdekében a helyi tanácsok ünnepélyes szertartásokat vezettek be a családi események megrendezésére, a sajtó, a rádió, a könyvkiadás szintén az állami ateizmus szolgálatába állt. A párt határozata előírta a Művelődésügyi Minisztérium számára a pedagógusok ateista képzésének megszervezését, akiknek aztán feladatuk lett a szülők és a tanulók között „felvilágosító munkát" végezni. (Ennek következtében először 1959-ben nem volt vallásos körmenet Várnában.) Minden megyeszékhelyen létrehozták az Ateizmus Házát, amelyet a tanács egy függetlenített funkcionáriusa vezetett. Az ateista házakban — a pedagógusok aktív közreműködésével, a kultúrházak analógiájára — vallásellenes kiállításokat, előadásokat szerveztek, könyvtárat működtettek, filmeket vetítettek. A bolgár állam „az állam és az egyház együttműködése jegyében" évi hatmillió leva támogatást nyújtott a vallási felekezeteknek, amelynek legnagyobb részét a pravoszláv egyház kapta. Érdemes még megjegyezni azt is, hogy Bulgáriában a hitoktatást betiltották, a „papok nem tehették be a lábukat" az iskolákba.

23 Bulgária 1971. évi alkotmánya a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint az állam és az egyház szétválasztása mellett kimondta azt is, hogy az állampolgárok vallási céllal szervezeteket létesíthetnek és a „hitfelekezeti közösségek jogi helyzetét" és működését „törvény szabályozza". A marxizmus-leninizmus ideológiai hatalmának biztosítása érdekében leszögezte azonban azt is, hogy az „ifjúság kommunista szellemben való nevelése az egész társadalom kötelessége".

24 A második világháború után Jugoszláviában a nemzetiségi és a vallási sokszínűség miatt különös gondot fordítottak az állam és az egyház viszonyának rendezésére. A szerb ortodox egyházon, a római katolikus egyházon és az iszlám vallási közösségen kívül 26 vallási csoport létezett. „Jugoszlávia népei egységének", valamint a „felekezeti béke" megteremtése érdekében 1945 után az államot szigorúan különválasztották az egyháztól,

25 és kimondták a felekezetek teljes jogegyenlőségét, amelynek érvényesülését Az európai népi demokráciák alkotmányai, i. m. 69-75. 23 MOL XtX-A-21 -d-O04-27/1959. Másolat a szófiai nagykövetség 1959 szeptemberi jelentéséről. 24 Az európai népi demokráciák alkotmányai, i. m. 95-97. 25 A korábbi alkotmányok szerint sem létezett „államegyház", de az állam és az egyház szétválasztása nem volt teljes. Az elismert egyházakat közintézményeknek tekintették, amelyek bizonyos közjogi funkciókat végezhettek. A szeparációt az 1946 januárjában született alkotmány mondta ki, és ezt megerősítette az 1963. évi alkot57