Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Köbel Szilvia: A lelkiismereti és vallásszabadság jogi szabályozása néhány volt szocialista országban 1945–1989 között / 53–61. o.

vallási szertartásokat annyiban szabad végezni, „amennyiben nem sértik a társadalmi rendet és nem járnak együtt az állampolgárok és a Szovjet Köztársaság jogainak korlátozásával". A helyi hatóságokat a dekrétum korlátlan jogkörrel ruházta fel, amikor rögzítette, hogy „minden szükséges intézkedést" megtehetnek „abból a célból, hogy biztosítsák [...] a társadalmi rendet és biztonságot". A vallásoktatást minden olyan tanintézetben megtiltották, ahol „közismereti tárgyakat oktatnak". A dekrétum minden egyházi és vallási közösséget megfosztott a tulajdonjogtól, összes vagyonukat „népi tulajdonnak" nyilvánította. A kizárólag istentiszteleti célokra használt épületek és tárgyak „helyi vagy központi államhatalmi szervek külön rendelete alapján a megfelelő vallási közösségek ingyenes használatába" kerültek, amelyek természetesen nem rendelkezhettek jogi személyiséggel.

15 A polgári házasság deklarációja is tanulságos: az egyházakat nemcsak attól fosztották meg, hogy államilag érvényes házasság megkötésében közreműködjenek, hanem egységesen betiltották még az egyházi házasság celebrálását is.

16 A januári dekrétumot júliusban követő első szovjet alkotmány lelkiismereti szabadsággal kapcsolatos megfogalmazása rávilágít az elválasztás mögött meghúzódó politikai szándékra. Az egyházat és az államot, valamint az egyházat és az iskolát azért kell elválasztani, hogy „a dolgozók számára az igazi lelkiismereti szabadság", valamint „a vallási és vallásellenes propaganda minden polgár számára" biztosítva legyen.

17 A sorok mögött olvasva nyilvánvaló, hogy ezzel a proletárdiktatúrának és az ateista ideológia kizárólagosságának készítették elő az utat. A későbbi szovjet alkotmányok ezt megerősítették.

18 A Szovjetunióban kialakult ideológiai program aztán „pontosan kidolgozott eljárások rendszerével" szabályozta a szovjet polgárok életének minden területét. Megalakult a Szovjetunió Tudományos Ateista Intézete, amelynek kettős feladata volt. Egyrészt kialakította az ateizmus és a vallás kérdésének hivatalos, „tudományos" álláspontját, másrészt pedig felkészítette az ideológiai kádereket.

20 Az állam és az egyházaknak a Szovjetunióban kialakult jogi, igazgatási és politikai kapcsolatrendszere modellként szolgált a szocialista országok számára (az ún. sztálini modell.)

21 15 Az októberi dekrétumok és az első szovjet alkotmány. Szerk.: KOVÁCS ISTVÁN. Bp., 1980. 191-193. 16 BOTH ÖDÖN-CSIZMADIA ANDOR-HAJDU LAJOS-HORVÁTH PÁL-NAGYNÉ LÁSZLÓNÉ: Egyetemes Állam- és Jogtörténet. Bp., 1984. 488. 17 Az Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaság Alkotmánya (Alaptörvénye). 1918. július 10. Az októberi dekrétumok, i. m, 18 Az 1936. évi alkotmány 124. cikke így szól: „Az állampolgárok lelkiismereti szabadságának biztosítása céljából a Szovjetunióban az egyház el van választva az államtól és az iskola az egyháztól. A vallásgyakorlás és a vallásellenes propaganda szabadsága minden polgár számára elismert." Az 1977. évi alkotmány 52. cikke pedig így fogalmaz: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége állampolgárai számára biztosított a lelkiismereti szabadság, azaz joguk van bármilyen vallás híveinek vallani vagy nem vallani magukat, vallást gyakorolni vagy ateista propagandát folytatni. Vallási ellenségeskedés és gyűlölet szítása tilos. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében az egyház külön van választva az államtól és az iskola az egyháztól." A Szovjetunió szövetségi alkotmányai. Szerk.: KOVÁCS ISTVÁN. Bp., 1982. 19 Szuszlov, az ideológiai front vezetője „ideológiai káderek sokmilliós hadseregéről" beszélt. Idézi: HELLER, ALEKSZANDER-NYEKRICS, MIHAIL: A Szovjetunió története. Bp., 1996. 511-512. 20 MOLXLX-A-21-c-Ol. 1.-14-1969. június 11. 1 Az SZKP 1956. november 10-i egyházügyi határozata leszögezte: „A vallás az államhoz viszonyítva magánügy, éppen ezért van az állam elválasztva az egyháztól. Az egyedüli helyes világnézetre, a dialektikus materializmusra támaszkodó Kommunista Párt nem viszonyulhat semlegesen ahhoz a valláshoz, melynek semmi köze sincs a tudományhoz." MOL XIX-A-21-e-0047/1957. 56