Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Szabadi István: "Habent sua fata...": adalékok a 20. századi tiszántúli református levéltártörténethez / 47–52. o.

delmes költözése közül az első vándorlását. Az iratanyag kezelésében, rendezésében és mentésében a két háború között meghatározó szerepe volt Csernák Béla esperes, kerületi főjegyzőnek. Az első és második bécsi döntés következtében a Kárpátalja és a Királyhágómellék reformátusságának zöme visszakerült az anyaországhoz, ideiglenes egyházkerületeik működése megszűnt, egyházközségeik pedig 1942. január 7-jétől hivatalosan is újra a Tiszántúli Református Egyházkerület testébe épültek be. A Tiszántúli Református Egyházkerületnek ekkor Révész Imre volt a püspöke. Révészről ma is köztudott, hogy kiváló egyháztörténész volt, de nagyszerű levéltáros is: közvetlenül püspökké választása előtt, 1936-1938 között ő vezette a tiszántúli egyházkerületi levéltárat. A két háború között kedvező feltételek között folyt a munka, a levéltárban két levéltári tiszt és általában hat levéltári írnok tevékenykedett. Az 1938-ra elkészült levéltári útmutató alapján a kerületi közgyűlés meghatározta „A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltári ügyrendjét és kezelési szabályzatát". A volt királyhágómelléki egyházkerület iratainak elhelyezése egy ideig kérdéses volt. 1941 decemberében több levélváltás történt Révész Imre és Sulyok István között. Sulyok így írt: „Pár nap még és a királyhágómelléki egyházkerület az egyházi törvény rendelkezése szerint megszűnik, bár a likvidálás folyamatban van, mégis, amennyiben ezidőszerint megállapítani nem tudom, hogy mikor nyer befejezést, — a munka nyugodt folytatása céljából kérdésbe kell tennem méltóságod előtt, hogy az irattárt teljes egészében, vagy pedig bizonyos részletekben méltóztatik-é átszolgáltatni? [...] az a tiszteletteljes véleményem, hogy maradjanak azon a helyen, ahol ma vannak". Révész ezzel egyetértett válaszában: „A királyhágómelléki egyházkerületi irattár átszolgál tatásának kérdését egyelőre teljesen Főtiszteietűséged bölcs belátására bízom..." Pár nap múlva mégis a következő döntést hozta: „A visszacsatolt területeket személy és tárgyi tekintetben érdeklő ügyek lehető zavarmentes továbbvitelének biztosítása elkerülhetetlenül szükségessé teszi, hogy a megszűnt kárpátaljai és a királyhágómelléki egyházkerület püspöki hivatalainak teljes irattára áttétessék a tiszántúli egyházkerület püspöki hivatalához. [...] Csernák Béla volt egyházkerületi főjegyző urat felkérem és megbízom azzal, hogy a királyhágómelléki egyházkerület visszacsatolt részének a püspöki hivatalban ott kezelt ügyiratait és az ezekkel kapcsolatban lévő rendtartási könyveket (iktató, betűsoros, postakönyv stb.) megfelelőnek látszó módon áttenni szíveskedjék". A mai napig a debreceni egyházkerületi levéltárban lévő iratanyag összetételéből látható, hogy az áttételre a fenti módon került sor. Ugyanis míg a püspöki hivatal iktatói Debrecenben vannak, a hivatalban keletkezett iratok tetemes része Nagyváradon maradt, érdekes helyzet elé állítva azt a néhány mai kutatót, aki a királyhágómellék két háború közötti történetével szeretne foglalkozni. Noha Debrecenben az iratok darabszintű rendezése, jelzetelése rég megtörtént, elővigyázatosságból még az 1984. évi Kormos László-félz levéltár-ismertetőben is csak a fond megnevezésével találkozunk, és ez így van a kárpátaljai iratok esetében is. A két fond részletes leírása máig nem publikus. A királyhágómelléki egyházkerület 1919-1941 közötti iratai 86 kötetből és 195 dobozból állnak, azaz mintegy harminc ifm-t tesznek ki. Az anyag egyik legértékesebb része a 13 ifm-nyi betűrendes egyházközségi irat- és adattár. A kárpátaljai fond 48