Levéltári Szemle, 55. (2005)

Levéltári Szemle, 55. (2005) 2. szám - Siptár Dániel: A Domonkos Rend Római Központi Levéltárának magyar vonatkozású és eredetű anyaga / 14–38. o.

ben, a rend feloszlatásakor a rendtartomány budapesti székházából tűntek el. Szőnyi Tamás másként vélekedik, amikor kifejti, hogy a rend magyarországi történetének megírásával megbízott Fehér Mátyás, az 1940-es évek elejétől a kassai püspökség levéltárosa volt az iratok összegyűjtője, akinek a Magyarországról való távozása után rendtársai részletekben küldték ki azokat. Fehér az anyaggyűjtése és kassai tevékenysége alatt tehetett szert az öt fasciculus anyagára.

34 A két álláspontot egyéb megfontolások figyelembe vételével közelíthetjük. Budapestre, a rendtartomány későbbi központi rendházának helyszínére II. József feloszlató rendelkezése után a domonkosok csak 1903-ban tértek vissza, 18. századi házuk levéltára pedig a többi hasonló sorsú intézmény irataival együtt a Magyar Országos Levéltár Kamarai Levéltárában van mind a mai napig.

35 A budapesti központi tartományi archívum ezért csak 20. századi anyagot tartalmazhatott, ül. — akárcsak ma a Vasváron található központi levéltáruk — valószínűleg mindenhonnan gyűjtötte a renddel kapcsolatos iratokat. Akár Fehér Mátyás egymaga gyűjtötte össze az öt iratcsomót, akár más módon álltak össze, azokat minden bizonnyal a budapesti központi levéltárban helyezték el. Rómában viszont nem csupán ez az öt csomó található meg, hanem XIII. 80 600. jelzet alatt egy Varia címmel jelölt fond, valamint XIII. 80 602. alatt hét további, fasc. 6-12. megjelölésű csomó is. Rosdy szerint pedig „valószínű, hogy a domonkos levéltár az itt [ti. Implom elenchusában — S. D.] felsorolt középkori anyagon kívül más iratanyagot is tartalmazott, amit azonban irattárként kezeltek."

36 Meggyőződésem szerint az említett további fasciculusok ezzel az „irattárral" azonosak, amit részben alátámaszt a Varia és a fasc. 6. jelzésű csomók tartalmának alábbiakban közlendő listája, részben pedig az a tény, hogy a 7-12. csomók 1934 utáni, ezért hozzá nem férhető anyagot tartalmaznak.

37 Mivel pedig az iratok elenchusát — fennmaradása körülményei alapján — minden bizonnyal 1948-ban, az éppen rendfőnökként Budapesten működő Implom Lajos készítette el Elenchus documentorum ad Archívum Provinciáé Hungáriáé pertinentium címmel, a ma Rómában őrzött gyűjtemény aligha lehet más, mint a magyar rendtartomány egykori budapesti központi levéltára. Elhelyezésének körülményeiről és időpontjáról a római levéltárban a levéltárosok sem tudnak tájékoztatást adni, ezért ez egyelőre homályban marad előttünk. Elképzelhető, hogy valóban a külföldre távozó Fehér Mátyás volt az összekötő kapocs, ő vitte magával, vagy neki küldték el rendtársai az iratokat, és azok rajta keresztül akár személyes elhelyezés, akár hagyaték révén kerültek végül a rendi központba. Szőnyi Tamás, említett beszámolói keretében a magyarországi iratokkal kapcsolatban szövegkiadást is végzett, az általa fotókon hazahozott tíz középkori oklevél közül kettőt a már megjelentetett tanulmányában, ezzel a kettővel együtt összesen hetet megjelenés előtt álló munkájában tett közzé.

38 Ez utóbbiban pedig a gyűjtemény középkori iratairól listát is készített, kiegészítve Implom Lajos elenchusát. Az egyes oklevelek esetében megadta a kiállító személyét, a pontos dátumot és az esetleg Magyarországon ROSDY P.: i. m. 23. SZŐNYI T.: Magyar oklevelek, i. m. Magyar Országos Levéltár (= MOL) E 151 Acta ecclesiastica ordinum et monialium. Fasc. 34-36. RosDYP.:i.m. 23. A csomók származási helyének kétséget kizáró megállapításához ezek ismerete is szükséges lenne. SZŐNYI, T.: Diplomi Ungheresi, i. m. 144-146.; UŐ: Magyar oklevelek, i. m. 23