Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 1. szám - Nagy Ferenc: Egy sajátos kultúrdiplomácia: a Rodostói Rákóczi-ház megmentése / 58–63. o.

kormánnyal: „... e javaslatok megtétele alkalmából arra is súlyt óhajtok majd helyezni, hogy az angorai [ankarai — N. F.] kormányt is hivatalosan bevonjam a Rákócziemlékek fenntartása iránti akcióba, azokat magyar, de egyúttal török történelmi emlékeknek nyilváníttatván, amelyek felügyelete tekintetében a török kormánynak is a közegeit szigorú utasításokkal kellene ellátnia. Nem hiszem, hogy e tekintetben különös nehézségekkel kelljen számolnunk, mert ha Törökország annak idején Rákóczi fejedelmet az osztrák és orosz háború fenyegető veszélye ellenére is védelmében és éveken át vendégszeretetében részesítette, a mai török kormány sem tagadhatja meg annyira a pietást [sic!], hogy a gyér Rákóczi-emlékek megóvása tekintetében velünk együttműködésre ne legyen hajlandó". Tahy — miután a Rákóczi-ház megvásárlására a Külügyminisztériumtól az engedélyt megkapta — 1927 júliusában Rodostóba utazott. „Bizalmas" jelöléssel beszámolt arról, hogy egy bizonyos „Sakir Bey nevű egyén", aki a rodostói kereskedelmi kamara elnöke, szándékosan rongálja a Rákóczi-házat, mert a telkét a tengerig ki akarja szélesíteni.

17 A magyar követ ebben a beszámolóban kitért a Rákóczi-ház leendő rendeltetésére is: „Magyarországról küldendő kép és irodalmi anyagból benne kis Rákóczi Múzeum lenne létesíthető. Esetleg Magyarországból érkező zarándokok részére egy-két vendégszoba is volna berendezhető, amelynek használati díja némi jövedelmet is biztosíthatna. A házat török-magyar feliratos emléktáblával lehetne megjelölni, amely Rákóczi emlékezetét a törökök között is ébren tartaná, tehát politikai előnnyel bírna." 1927 novemberében a követ Tevfik Rusdi Bey török külügyminiszterrel tárgyalt a ház megvételéről. A diplomáciai jelentésében jól érzékelteti a török fél álláspontjának alakulását: „... a külügyminiszter közölte velem, hogy jegyzékem vétele után első gondolata volt a Rákóczi-házat a török műemlékek jegyzékébe felvetetni és azt a török kormány költségére helyreállíttatni és a jövőben fenntartani. Ez eszmétől azonban kénytelen voltam eltérni — tette hozzá a külügyminiszter —, abból a meggondolásból kiindulva, hogy ha netán egy más nemzet is valamely Törökországban fekvő őt érdeklő történeti emlék iránt hasonló kívánsággal lépne fel, a Rákóczi-háznak a török államkincstár által leendő helyre állítása oly precedenst alkotna esetleg, amely az államra lényeges pénzügyi megterhelést róna. Tevfik Rusdi Bey, aki a török-magyar történeti kapcsolatoknak nagy súlyt és értéket tulajdonít és nem lát olyan politikai okot, amely a rodostói Rákóczi-háznak a magyar állam részére leendő megszerzését gátolná, az ügyet a minisztertanács elé terjesztette, amely a háznak általunk történő megvételéhez hozzájárult."

18 A Rákóczi-ház állaga nagyon rossz volt. A követ 1930. november 27-én kelt jelentésében arról írt, hogy a „ház minden pillanatban összedőlhet, az azonnali biztosítási intézkedések elkerülhetetlenek."

19 A Külügyminisztériumban elkészített minisztertanácsi előterjesztés jól Összefoglalja az 1931. év elején fennálló helyzetet: „A rodostói bujdosók legfontosabb történeti emléke, a „fejedelem ebédlőpalotája", vagy másként „Rodostói Rákóczi-ház", amelyet 1905 folyamán a m[agyar[ kir[ályi] kormány kiküldött bizottsága azonosított, a világháború után görög nemzetiségű egyén tulajdonát képezte. Tulajdonosa a török-görög népesség-csereakció folyamán ki lett utasítva, a ház a török kor17 MOL K 66 (1937) 1927-III-6/2-30363. sz. 18 MOL K 66 (1937) 1927-III-6/2-30618. sz 19 MOL K 66 (1937) 1930-II1-6/2-37238. sz. 61