Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Fábián Edit: Beszámoló a XIX. Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokról / 71–73. o.

A délelőtti programsorozat záró akkordjaként a Kiálts város! c. filmből lehetett látni egy rövid részletet, amely Szendiné Orvos Erzsébet, a házigazda levéltár levéltárosa előadását vezette be. Az előadó ismertette a cívisváros gazdasági, társadalmi és művelődéstörténeti viszonyait 1604-ben egy rendkívül színes, projektoros vetítés segítségével. A délután folyamán elsőként Papp Klára, a Történettudományi Intézet vezetője mutatta be Bocskai kassai fejedelmi központját. Bocskai ízléséről (ruháiról, ékszereiről), a fejedelmi tanácsról és udvarának (aulica Bocskaniana) kialakításáról kaphattak kapott képet a hallgatóság. Ezután Bocskai egyéni nemesítéseiről szólt Nyakas Miklós, a Hajdúsági Múzeum igazgatója. A fejedelem nemesítései tudatosan erősítették részint a helyreállított székely szabadságot, részint pedig a hajdú kiváltságolásokat. Boldisár Kálmán 1943-ban megjelent közleményében 225 esetről tud, amelyet az előadó a Magyar Országos Levéltárban végzett kutatásai alapján néhány darabbal gyarapított. Érdekességként említette meg a dupla nemesítést. Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatója Bocskai alakját mutatta be a protestáns hagyományban. Elmondta, hogy a kor sokat szenvedett embere, mintegy testi-lelki szabadulást remélve, a „Messiási szereppel" azonosította Bocskait, az utókor pedig Dávid, Gedeon és Mózes bibliai alakjával rokonította a fejedelmét Késő délután került sor a „kolozsvári blokkra". Kiss András ny. főlevéltáros a Kolozsvárfalain kívül élő mezőgazdasággal foglalkozó lakosság, a hóstátiak eredetét vizsgálva, megállapította, hogy azok hajdúk voltak, de arra a következtetésre jutott, hogy nem Bocskai, hanem inkább Báthori Gábor telepítette le őket. 1660 után a hóstátok újra néptelenek voltak, és ekkor ott partium-beli hajdú öntudatú emberek telepedtek le. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-egyesület (EME) vezetője Bocskai és a székely szabadság kérdéseiről adott elő. Bocskainak a szabadságharc folyamán szüksége volt a székelyek támogatására, ezért szólította meg őket, akik feltételeiket megfogalmazva álltak mellé. Bocskai ezeket elfogadta a sárospataki szabadságlevelében, később pedig arra is gondja volt, hogy megtartassa szabadságukat és végrendeletében is szólt róluk. Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárának vezetője az erdélyi református egyház helyzetét mutatta be Bocskai idejében. Előzményként utalt az ellenreformációs törekvésekre, majd kiemelte az 1606-ban Marosvásárhelyen tartott zsinat 44. cikkét, amely 1649-ig volt érvényben, és lerakta a szervezett, intézményesült erdélyi református egyház alapjait, élve a Bocskai-kor nyújtotta lehetőséggel. Dáné Veronka, az előbb említett levéltár munkatársa, Bocskai egy olyan kiváltságleveléről beszélt, amely a lelkész özvegyek és árvák adómentességét biztosította. Az oklevelet Pokoli József egyháztörténeti munkája egyetemes jellegűnek mondta, amit az előadó ezt cáfolt, mert megvizsgálva a korabeli unitárius, katolikus és evangélikus forrásokat és egyháztörténeti munkákat, nem találjuk nyomát ennek a kiváltságnak, így az feltehetően a reformátusokra vonatkozott. Bogdándi Zsolt, az EME kutatója, az erdélyi hiteleshelyek működését vizsgálta Bocskai korában. Az erdélyi magánjogi írásbeliséget ellátó kolozsmonostori konvent és az erdélyi káptalan működéséről, az általuk kiállított oklevelek típusairól, valamint a levélkeresői intézményről hallhattunk előadásában. A kolozsváriak után, mintegy átvezetésképpen, a kincses városban oly gyakran megforduló Jeney-Tóth Annamária, a Debreceni Egyetem Történettudományi Intézetének 72