Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete c. konferenciáról / 58–64. o.

magyar haderő élén Eszék várába, amely esemény a város lakosságát is megosztotta. Ugyanis a horvát nemzeti törekvések Szlavóniában is egyre erősödtek. Bár Batthyány egy sikeres katonai akciót követően már november derekán kérte távozását, Kossuth ellenezte azt, miközben a csapatok egy részét is elvezényelték. Az ellenséges csapatöszszevonások és a horvátok szervezkedései következtében decemberre a vár védőinek helyzete tovább súlyosbodott. Bár 1849 januárjában a vár védelmét némiképp megerősítették, Pécs elfoglalása válságos helyzetet idézett elő, a város már három oldalról is támadható volt. Batthyány továbbra is kitartott, tisztikara viszont nem, és a várból való eltávolítását szervezték, hogy távollétében tárgyalhassanak a vár feladásáról. Ehhez jó alkalomnak kívánkozott a február eleji haditanács összeülése, amelyre Batthyány elment, de előtte Debrecenbe utazott, hogy személyesen érje el a felmentő sereg Eszékre vezénylését. Február 4-i távozását követően már másnap lövetési tilalmat rendeltek el a várban, és február 9-én kezdték meg a kapitulációs tárgyalásokat az ostromlókkal, majd 15-én — egyetlen lövés nélkül átadták — a várat. Ez a cselekedet Batthyányra is rossz fényt vetett, mert nem volt kellőképpen erélyes és nem vette észre a tisztikar széthúzását. Viszont el tudta érni, a vár átadásának elhalasztását, és így Pétervárad ostromára is csak később kerülhetett sor. A szervezőket dicséri, hogy ezt követően egy olyan előadás hangzott el Stjepan Srsan, &z eszéki Drzavni Arhív igazgatójának tolmácsolásában Az eszéki vár elfoglalása a horvát történeti irodalomban címmel, amely a „másik oldalról", az ostromlók és a horvát törekvések szemszögéből láttatta az eseményeket. A német nyelven elhangzott előadás során először a várostrom rövid történetét ismertette az előadó, jelezve, hogy a horvát történetírás Batthyány alakját pozitívan értékeli, és Eszéken a mai napig várvédőként őrzik emlékét. A cél Eszék ostroma révén természetesen Szlavónia felszabadítása volt, de csak az osztrák császári haderőre támaszkodhattak, és ebben szerepet kapott a magyarellenes propaganda is. A csapatok felvonulása és az ostromgyűrű kialakítása után — az előadó szerint — már januárban érzékelhető volt a védők részéről a kapitulációs szándék, ugyanis a 28 000 fős túlerővel szemben nem sok esélyt láttak. Eszék bevételével ugyanakkor megnyílt az ellenséges haderő számára az út Bácska, Szerbia és Erdély irányába. Az előadó végül megemlítette, hogy egyes feltételezések szerint Magyarország teljes függetlensége esetén is lett volna esély a horvátok számára nemzeti önállóságuk megtartására. Ezt követően Erdödy Gábor, az ELTE BtK Történeti Intézetének egyetemi docense, vatikáni nagykövet Batthyány Kázmér legismertebb tevékenységéről tartott előadást A Szemere-kormány külügyminisztere címmel. Batthyány 1849. május 10-én vette át hivatalát, de addig más feladatokat is elvállalt a földművelés, kereskedelem és ipar területén. Mozgásterét Kossuth aktivitása korlátozta, mivel az ún. francia kapcsolatokat magának tartotta fenn. Ezért az angol diplomáciai kapcsolat megerősítésén fáradozott az oroszokkal való ellentétre alapozva, mivel a Duna-kereskedelem expanziójában Anglia is érdekelt volt. Az Itália felé irányuló külpolitikai nyitásnak is részese volt, akárcsak a török Portával való kapcsolatfelvételnek, ahol megbízottként gróf Andrássy Gyula már elért bizonyos szintű eredményeket. Kiemelten foglalkozott a román és a szerb szövetség megkötésén, de Andrássy sikeres belgrádi tárgyalásai ellenére, a sok felelőtlen ígéret és a kormány tájékozatlansága miatt ezeket a reális esélyeket sem sikerült kihasználni. Magával Bálcescuval is előrehaladott konföderációs tárgyalások folytak, de a hadi helyzet meghiúsította az ebbe vetett reményeket. Az előadó hangsúlyozta, hogy Batthyány Káz62