Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete c. konferenciáról / 58–64. o.

mér nem volt külpolitikai specialista, mint Kossuth, vagy akár Batthyány Lajos, de fel tudott nőni a feladathoz. Az, hogy Anglia feladta eddigi semlegességét és hazánkat fontos politikai tényezőként ismerte el és támogatta, egyértelműen Batthyány Kázmér érdeme. Végül sor került a konferencia záró előadására, amelyet Csorba László kandidátus, egyetemi docens, a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója tartott meg Emigrációban címmel, és amely Batthyány pályafutásának utolsó szakaszát vázolta fel. A kényszerű emigráció több fázisáról adott igen érzékletes képet, hangsúlyozva, hogy első állomásuk helyszínén, Vidinben, ahol Kossuthtal együtt tartózkodott, az a felfogás uralkodott el, hogy az orosz előrenyomulás „kimozdítja" Angliát tétlenségéből és ellenlépésekre kényszeríti. Ezért az emigrált (internált) vezetők továbbra is kapcsolatban maradtak az elhagyott hazával, sőt intézkedéseiket, üzeneteiket is továbbították. Az emigráció — még törökországi „második" szakaszában — több pártra szakadt. Ezt követően Batthyány fokozatosan elszigetelődött Kossuthtól, majd 1851 júliusában nyíltan szembefordult vele. Az 1851 októberétől kezdődő párizsi emigráció idején a londoni The Timesban két cikket is közölt Kossuthot bírálva, amelyek később komoly károkat okozott emigráns körökben a volt kormányzó amerikai utazása előtt. Ezek a vádaskodások, egymásnak feszülő indulatok és a megosztottság Batthyányi sem kímélték. Még barátja, Szemere is hitelt adott a Batthyányról terjesztett amnesztiakérelem hírének, ugyanakkor szélesebb körben is elterjedt, hogy köze volt a Szent Korona rejtekhelyének elárulásához. Ezek a koholt vádak is közrejátszottak visszavonult életviteléhez a párizsi emigrációban. Végül az előadó erről az utolsó időszakáról, családi életéről, betegségéről és hirtelen, 1854. július 12-én bekövetkezett haláláról, adott ismertetést személyes hangvitelu forrásokat is idézve. Az előadást követően Füzes Miklós hozzászólásában megemlítette, hogy Batthyány mindvégig az angol kapcsolatokat építette, és nem kívánt komolyabb politikai befolyást, ugyanakkor nagyobb vagyont sem. Életében fokozatosan kapott szerepet a közjó felvállalása, a nemzet érdekeinek előtérbe helyezése. A konferencia befejezéseként Gergely András elnöki zárszava következett. 0 nagyon értékesnek és több szempontból is kiemelkedőnek minősítette a lezajlott tanácskozást. Értékelése szerint az itt elhangzott előadásoknak köszönhetően közelebb kerülhettünk Batthyány Kázmér személyiségéhez, elsősorban az összetettebb látásmód és a lélektani megközelítések érdemeként. Ez a rendezvény is bizonyította, hogy a Nemzet Pantheonjában Batthyánynak is ott a helye, és egyre jobban érzékelhető, hogy szerepét és egyéniségét is átértékelik, újraértelmezik a történészek, szakítva ezáltal is az 1848-49. évi események és szereplőinek olykor patetikus és sematikus bemutatásával. Végül megköszönte a szervezőknek és a házigazdáknak, hogy ilyen magas színvonalú rendezvénnyel adózhatott a történésztársadalom gróf Batthyány Kázmér emlékének. Majd a konferencia hallgatósága jelenlétében a szomszédos várkápolnában tisztelet- és kegyeletteljes aktusra, Batthyány Kázmér síremlékének megkoszorúzására került sor. Az itt megjelenteknek Font Márta, az MTA PAB Filozófia-, Történettudomány és Néprajztudományok Szakbizottságának elnöke emlékbeszédében a Batthyány család siklósi kötődéséről, Batthyány Kázmér történelmi szerepvállalásáról, kitartásáról szólt, megjegyezve, hogy hamvai méltó helyen nyugszanak. Végül Simor Ferenc, a Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör elnöke az utódok és a siklósiak nevében Batthyány Kázmér emberi és politikai nagyságáról emlékezett meg, kiemelve a siklósiak és a környékbeliek számára tett, fejlődést szolgáló alapításait. Siklóson Batthyány Kázmérnak továbbra is töretlen 63