Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a gróf Batthyány Kázmér (1807–1854) emlékezete c. konferenciáról / 58–64. o.

közrejátszott az is, hogy az emigrációban szembefordult Kossuthtal, ugyanakkor a kiegyezést követő politikai légkörben a radikálisoknak túl mérsékelt volt, a mérsékelt körök számára pedig túl radikális, sőt egy időszakban az egyház is negligálta őt. Amikor a századforduló környékén újra megemlítik személyét (1893-ban jelent meg memoárja, amelyet 1932-ben a Budapesti Hírlapban ismét közzétettek), akkor is a többi 1848—49ben szerepet játszó egyéniség között statisztaszerepkörben tűntették fel. Igazából a 20. sz. második felében „fedezték fel", miután hamvait hazahozták Párizsból és gyászszertartás keretében Siklóson, 1987 júniusában újratemették. Ekkor Emlékbizottság is alakult, emlékkonferenciákon méltatták életpályáját, és neves történészek kezdtek foglalkozni politikai szerepével. A fordulat — az „újrafelfedezés" — ellenére azonban számos megválaszolatlan kérdéssel kell szembenézniük a történészeknek. Ezért elsősorban személyiségét, cselekedeteinek motivációit kell újravizsgálni és értelmezni, amely feladatokhoz, reményei szerint ez a konferencia is hozzájárulhat. Az ünnepi megnyitó elhangzása után kezdődhetett el a konferencia érdemi része Pálmány Béla történész, főlevéltáros a Magyar Országgyűlés Hivatala Irattárának vezetője elnökletével, aki rövid bevezetőjében köszönetet mondott a házigazda Siklós városának e rendezvény befogadásáért, és külön köszöntötte az ifjú siklósiakat, a város szép számban jelenlévő diákságát. Elsőként Fónagy Zoltán kandidátus, a Bécsi Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese előadása hangzott el Gróf Batthyány Kázmér a történeti irodalomban címmel. Figyelemreméltó megközelítéssel kezdődött előadása, mert a történelmi események mellékalakjainak szerepét, és az e mellékszereplők perspektívájából bemutatott események fontosságát emelte ki, hangoztatva, hogy az 1848-49. évi eseményeknek számos megközelítése volt már, számos történelmi képpel, tablóval, ám olyan általánosan elfogadott főszereplőkkel, mint pl. Széchenyi István, Kossuth Lajos és Deák Ferenc. De bármilyen szempontból is láttatják az eseményeket, e történelmi tablón Batthyány Kázmérnak is ott a helye, pedig az 1980-as évekig nagyon vázlatos volt ez a kép, elhomályosult kontúrokkal. Ugyanis a Tóth Lőrinc — Batthyány egykori személyi titkára — által közzétett emlékiratain kívül a nagy történelmi munkák részleteiben alig, jobbára csak vázlatosan említik életpályáját és szerepét, többnyire az alábbi csoportosításban: felszólalása az 1839-40. évi országgyűlésen, az önkéntes örökváltsággal kapcsolatos szerepe, amit az elsők között vállalt, az 1846. október 6-án megalakult Védegyletben betöltött vezető szerepe, a Fiumei Vasúttársaságnál 1848 őszétől betöltött elnöki pozíciója, végül természetesen a Szemere-kormányban 1849 májusától vállalt külügyminiszteri szerepvállalása. Hamvainak hazahozatalát követően azonban egyre több figyelemreméltó tanulmány jelent meg Batthyány szerepeinek konkrétabb részletezésével. így Urbán Aladár előadása és írása külügyminiszterként tett lépéseiről, béketárgyalási kísérleteiről és a nemzetiségi politikában vállalt döntő szerepéről adott részletesebb képet. Ugyanakkor a Baranya Megyei Levéltárban is megjelentek fontos összegzések, így az 1973. évi Baranyai Helytörténetírásnak a helyi 1848-49. évi eseményeknek szentelt írásai és Füzes Miklós tanulmányai, továbbá a Magyar História sorozatban megjelent, életpályáját bemutató kötete. Végül az előadó megemlítette az ifjabb történész generáció képviselői közül Rabár Ferenc és Hermann Róbert Batthyány politikai pályafutását részletező írásait is. Veliky János, a Debreceni Tudományegyetem docense következett Az Országos Védegylet elnöke c. előadásával. Batthyány Kázmér első jelentős szerepe a Védegylet elnöki pozíciója volt, amelyet az előadó izgalmas vállalkozásnak, izgalmas szervezetnek 59