Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Szögi László: Elnöki beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2000–2004 közötti működésérőll / 44–48. o.

programját. Ennek alapján reális remény van arra, hogy 2005-ben az ország különböző városaiban megkezdődhetnek a jóváhagyott szakmai továbbképzések. Mint a bevezetőben említettem, a nemzetközi kapcsolatoknak egyesületünk szempontjából kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani. Államigazgatási, illetve szakmai szempontból e területen természetesen a nemzeti levéltáraknak, adott esetben a Magyar Országos Levéltárnak van döntő szerepe, s törvényi felhatalmazása, amelyet mi magunk is nagyon fontosnak tartunk. Mégis az elmúlt évek igazolták, hogy a szomszédos, vagy távolabbi országok hasonló szakmai szervezeteivel kialakított kapcsolatok, csoportos és egyéni tapasztalatcserék nagyon sokat javíthatnak az érintett országok levéltárainak és levéltárosainak kapcsolatában. A kaposvári vándorgyűlésünkön 13 ország részvételével rendezett nemzetköz szekciónak igen jó volt a visszhangja, példaként hivatkoztak rá később több külföldi levéltári szakmai rendezvényen. Hosszú ideig próbáltuk szervezni az idei bécsi XV. Levéltári Világkongresszuson a többek által javasolt közép-európai szekciót, ami iránt a szervezők kezdetben csekély érdeklődést mutattak és végül csak ez év május végén adtak számára zöld utat. Ehhez képest Péter Csendes úrral, az Osztrák Levéltáros Egyesület elnökével együtt igen rövid idő alatt szerveztük meg a szekció programját, és aki részt vett rajta, talán igazolhatja, hogy nem sikerült rosszul. Nagy erőfeszítésekkel igen szép számú magyar delegáció vett részt a bécsi világkongresszuson, amely igazolta azt a régi véleményt, hogy az ilyen hatalmas méretű rendezvények elsősorban a szakmai kapcsolatok építése szempontjából jelentősek. Persze az is tapasztalat, hogy egyre több, világnyelveken beszélő fiatal levéltárosra lesz szükségünk, hogy súlyunknak és múltunknak megfelelő színvonalon képviseltessük magunkat a legkülönbözőbb nemzetközi szervezetekben. E tekintetben bizony igen nagy az elmaradásunk a térség többi országához képest is. E témakörben kell megemlítenem, hogy az egyesület választmánya jóváhagyta azt az elképzelést, hogy fokozatosan, a szomszédos országokkal együttműködve, készítsük el közösen az adott országok levéltáraiban őrzött, 1918 előtti magyar vonatkozású, illetve magyar levéltári anyagok leltárát, fond- és állagjegyzékét, a mai őrzési helyek és pontos jelzetek megadásával. Ennek jelentőségét a magyar levéltárügy és a történettudomány szempontjából talán nem szükséges részletesen indokolnom. Szerencsére napjaink változásai egyre kedvezőbb körülményeket teremtenek e néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen terv megvalósításához. Szlovákia vonatkozásában e terv már megvalósult, a közeljövőben reméljük kézbe venni a könyv alakban látható eredményt. Köszönet érte Nóvák Veronikának, a Szlovák Levéltáros Egyesület elnökének. Bízom abban, hogy a megjelenő kötet egy hosszabb sorozat nyitányát jelenti. E szempontból érzem példaértékűnek a Somogy Megyei Levéltár munkakapcsolatát a Rijekai Állami Levéltárral, és azt a hosszú évek óta tartó szakmai kapcsolatot, amelyet több levéltárunk, elsősorban a Vas Megyei Levéltár épített ki a burgenlandi osztrák levéltárral, a Zala Megyei Levéltár pedig szlovéniai levéltárakkal. A közelmúlt kezdeményezései eredménnyel kecsegtetnek a Szerbia-Montenegróhoz tartozó vajdasági levéltárak jobb megismerése tárgyában és megtettük az első bíztató lépéseket Ukrajna irányába is, a kárpátaljai levéltári anyag feltárása ügyében. Természetesen mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy az együttműködés csak kétoldalú lehet és nekünk is minden segítséget meg kell adnunk a szomszédos országokból, vagy máshonnan érkező levéltáros kollégáinknak. Szeretném remélni, hogy az új, országos jellegű Román Levéltáros Egyesület elnö47