Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Szögi László: Elnöki beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2000–2004 közötti működésérőll / 44–48. o.

Egy szakmai egyesületnek mindig fontos feladata, hogy felismerje, mikor milyen témákat kell a szakma közvéleménye elé terjeszteni, és mikor kell új módszereket keresni a felmerült kérdések megoldására. A négy évvel ezelőtt megválasztott elnökség és a választmány sem volt könnyű helyzetben, hiszen elődeink is kiválóan végezték addig munkájukat. A mai helyzetre talán legjobban az jellemző, hogy egyesületünknek egyre több különböző hatású tényező között kell a leghelyesebb és leghasznosabb utat megtalálni. Jó kapcsolatokat kell ápolni, sőt azokat jó irányba kell befolyásolni mind a társegyesületekkel, mind a legnagyobb hazai intézményekkel és azok vezetőivel, miközben a legkisebbek érdekeiről sem szabad megfeledkezni. Természetes érdekünk és kötelességünk a levéltárügyet irányító kulturális tárca vezetőivel és képviselőivel a folyamatos szakmai kapcsolatok fenntartása, sőt erősítése. A magyar levéltári anyag sajátos széttagoltsága, szétszórtsága miatt alapvető érdekünk nem csak a hét szomszédos ország, de egész Közép-Európa államainak levéltári egyesületeivel a szakmai kapcsolatok folyamatos építése, javítása. Napjainkban ez kiterjed majd az egész Európai Unióra, azaz újabb államokra. Ráadásul egyre gyorsuló világunkban önök is jól tudják, a döntéseket egyre gyorsabban, olykor elképesztően rövid határidőket betartva kell meghozni. Kérem, hogy négy éves tevékenységünket a fenti tényeket figyelembe véve próbálják értékelni. E sokoldalú együttműködés sikeresen csak úgy lehetséges, ha a legfontosabb intézmények és a társegyesületek vezetőiben megvan az együttműködési készség. Az elmúlt négy évben többször történt változás intézmények vezetésében, többször kellett részt vennünk fontos tisztségekre ajánló kuratóriumokban. Esetenként konfrontálódva kellett képviselni szakmai érdekeket államigazgatási döntésekkel szemben. Összességében mégis úgy vélem az elmúlt években sikerült az érintett vezetőkkel korrekt és a kölcsönös érdekeket tiszteletben tartó kapcsolatot kiépíteni több irányban is. Ezért mondok itt köszönetet személyesen is többeknek: így Gecsényi Lajos úrnak, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának, akivel számos hazai és nemzetközi levéltári kérdésben tudtunk folyamatosan jól együttműködni, és az MLE és a MOL közös kiadványaként jelentetjük meg a Levéltári Szemlét. Hasonlóképpen köszönetemet fejezem ki Á. Varga László úrnak, Budapest Főváros Levéltára főigazgatójának, egyben az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa elnökének, akivel — mint a második legnagyobb szakmai szervezet vezetőjével — igen jó munkakapcsolat alakult ki, és sok esetben közösen készítettünk szakvéleményeket és előterjesztéseket különböző kérdésekben. Tudniuk kell azonban, hogy az Önökhöz eljutó közös előterjesztések szövegezését sokszor többszöri viták, egyeztetések és javítások előzik meg, ami egyébként természetes, hiszen a két egyesület által képviselt szakmai kör eltér egymástól. Horváth Erzsébet igazgatóasszonnyal, a Magyar Egyházi Levéltárosok Egyesülete elnökével hagyományosan nagyon jó az együttműködésünk és különösen a határon túli magyar egyházi levéltárak támogatásának kérdésében tudtunk jól közösen dolgozni. Zsidi Vilmos úrral, a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség elnökével is korrekt együttműködést alakítottunk ki, és egyes speciális programok szervezésében e kisebb szakmai szervezet is sok segítséget nyújtott számunkra. Véleményem szerint a szakmai főhatóság képviselőivel is javult a kapcsolatunk. Az elmúlt években, talán fogalmazhatok úgy, végre súlyának és jelentőségének megfelelően foglalkozott a levéltári területtel, még ha az eredményeket, és főleg a területre jutó pénz mennyiségét mi természetesen keveselljük is. A minisztérium levéltári osztályával, sajnos nem főosztályával, korrekt szakmai kapcsolatban állunk, bár az államigazgatás sajá45