Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 4. szám - JELENTÉSEK, BESZÁMOLÓK - Szögi László: Elnöki beszámoló a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2000–2004 közötti működésérőll / 44–48. o.

ELNÖKI BESZÁMOLÓ A MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE 2000-2004 KÖZÖTTI MŰKÖDÉSÉRŐL* Tisztelt Kolléganők! Tisztelt Kollégák! Kedves Hazai és Külföldi Vendégeink! Szinte pontosan négy évvel ezelőtt Gyulán tiszteltek meg azzal a hatalmas bizalommal, hogy a magyar levéltáros társadalom legnagyobb létszámú és legátfogóbb jellegű szakmai szervezetének elnökévé választottak. Jóllehet 1972 óta, tehát immár több mint 32 éve dolgozom e számomra oly kedves szakmában, és három évtizede tanítok folyamatosan az ország egyetlen levéltáros képző egyetemi tanszékén, mégis tisztában vagyok azzal, hogy nagy bizalmat szavaztak nekem azzal, hogy egy relatíve kicsiny levéltári terület képviselőjére bízták az elnöki tisztet. Az elmúlt négy évben igyekeztem e bizalomnak megfelelni és legjobb tudásom és erőm szerint szolgálni a magyar levél tár ügyet. A részletes és pontos, számokkal és adatokkal teli írásos jelentést, amely az elmúlt négy év szinte valamennyi eseményét és rendezvényét felsorolja, Önök kilenc oldalnyi terjedelemben készhez kapták, így engedjék meg, hogy eltekintsek annak felolvasásától és beszámolómban inkább szubjektívan tekintsek vissza az elmúlt eseményekre és utaljak a szakmánk előtt álló kihívásokra. Más országok levéltáros egyesületei hasonló rendezvényeiket évente sorszámozzák, pl. német barátaink tavaly már a 74. levéltáros konferenciát tartották Chemnitzben. Amikor mostani vándorgyűlésünket szervezni kezdtük magam is elgondolkodtam azon, meg tudnám-e mondani hányadik éve tartjuk ezt, a szakma számára oly fontos rendezvényt. Mint ismeretes a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének levéltári szakosztálya 1936 és 1948 előtt — a háborús éveket leszámítva — tíz országos közgyűlést tartott, és ezeket, úgy vélem, joggal tarthatjuk mai rendezvényünk jogelődeinek. Ezen egyesületet annyi mással együtt 1950 elején feloszlatták és a '70-es évekig kronológiánk csupán egy 1959. évi országos ankétot, illetve egy 1965. évi országos levéltáros kongresszust említ meg. 1970-től egészen a rendszerváltozásig előbb évente kétszer, majd egyszer rendezte meg az akkori minisztérium a szélesebb körűen értelmezett vezetői értekezleteket, amelyek egyre inkább a szakma fontos véleménynyilvánításra és tapasztalatcserére alkalmas fórumaivá váltak. E 19 esztendő fontos, de mégiscsak kisebb létszámú rendezvényeit aligha tekinthetjük jogelődjeinknek. 1981-ben azonban létrejött a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Levéltári Szekciója, amely már mai értelemben vett szakmai egyesület volt, és 1986. december 13án az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában tartott emlékezetes közgyűlésén alakult meg az önálló Magyar Levéltárosok Egyesülete. 1981-től számítva a mai a 24. vándorgyűlésünk, így ha csupán a második világháború előtti rendezvényeket fogadjuk el jogelődeinknek, akkor is ez országos egyesületünk 34. éves szakmai találkozója. Úgy vélem, a fentiek nem csupán érdektelen számok, hanem a levéltáros szakma identitása szempontjából sem lényegtelen, hogy egyesületünk és szakmánk már közel 70 évvel ezelőtt képes volt megszervezni önmagát, létrehozta országos szakmai szervezetét és a diktatórikus idők elmúltával azonnal folytatta tevékenységét. Elhangzott a Magyar Levéltárosok Egyesülete piliscsabai vándorgyűlésén. 44