Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - HÍREK - Link Dóra: Levéltári nap Tolna megyében / 92–94. o.

LEVÉLTÁRI NAP TOLNA MEGYEBEN Több éves hagyományt folytatva a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára által szervezett Levéltári Nap 2004-ben is a Megyehét Tolnában c. rendezvénysorozat részeként került megrendezésre. A konferencia a Régiónk és Tolna megye a két világháború között címet kapta. A Vármegyeháza dísztermében a környező megyékből összegyűlt levéltáros kollégák, helytörténészek, történelem iránt érdeklődők jelenlétében a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, Frankné Kovács Szilvia nyitotta meg a konferenciát, aki beszédében felidézte a megyeháza, és ezzel együtt a „levelesház" múltját és jelenét. Elnök asszony köszöntő szavai után Romsics Ignác akadémikus, az ELTE egyetemi tanára a hagyományoknak megfelelően országos kitekintésű nyitóelőadást tartott Magyarország a két világháború között címmel, amelyben nemzetközi összehasonlítások közé helyezte a hazai állapotokat. A gazdaság Trianon utáni helyzetének elemzésekor az előadó a válságból való viszonylag gyors kilábalás okaiként a 250 millió aranykoronás ún. népszövetségi kölcsön 1924. évi felvételét, az új vámrendszer 1925. évi, valamint az új pénz, a pengő 1927. évi bevezetését emelte ki. A kormányzat gazdaságpolitikájának eredményeképpen az 1920-as évek második felében leginkább a hazai nyersanyagra épülő iparágak, majd a következő évtizedben a győri program beindítása következtében a nehézipar indult látványos fejlődésnek, bár még így is a fejlődését tekintve stagnáló mezőgazdaság maradt a gazdaság fő ágazatai közül a meghatározó. A közlekedés korszerűsödésének jeleként a vasút mellett a közúti teher- és személyforgalom is megnőtt, ám 1938-ban Magyarország 0,5-ös motorizációs mutatója csak alig egy tizede 14 európai ország 5,7-es átlagának. A Horthy-korszakban indult meg a rendszeres légi forgalom Bécs és Budapest, valamint Belgrád és Budapest között. Ezek a menetrendszerű járatok évi néhány ezer utast szállítottak. Az oktatásügy a költségvetésből 9-10%-kal részesedett, amelynek köszönhetően mind az elit-, mind a népoktatás fejlődött. Az utóbbi terén legfontosabb teljesítményeként az analfabétizmus visszaszorítását emelte ki az előadó, majd a felsőoktatásban jelentkező változásokat, új egyetemek alapítását, ösztöndíjrendszer kiépítését, és ennek jelentőségét elemezte. Az oktatásügy érdemei mellett elhangzott, hogy a Horthy-korszak iskolarendszere a társadalmi mobilitásra főként a 1930-as évek előtt alig adott lehetőséget. Az előadás következő részében a társadalmi viszonyokról szólva Romsics Ignác elmondta, hogy bár az egyes társadalmi rétegek közti merev elkülönülés felszámolását politikájával nem szorgalmazta a kor, de a modern szociálpolitika számos elemét bevezette, elsőként a városi munkásság érdekei védelmében. A két világháború közti magyar társadalombiztosítás nagy hiányosságaként értékelte, hogy megoldatlanul hagyta a munkanélküliek rendszeres ellátásának kérdését. A kultúra és művelődés helyzetének vizsgálatakor az előadó a nagy életformaváltozás kezdetének nevezte a korszakot, és ezt a mozi, a rádió, a turizmus, a tömegsport és a technikai vívmányok terjedésével magyarázta. Sajnálatos, hogy ez a modernizációs folyamat csak a városi polgárságot jellemezte. A Horthy-korszak politikai rendszerét autoriter elemeket is tartalmazó polgári parlamentarizmusként értékelte az előadó, mivel a parlamentáris demokráciákhoz hasonló intézményrendszert antidemokratikusan működtették. A korlátozott választójog, a nyílt szavazás, a sajtószabadság korlá92