Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - MÉRLEG - Jobst Ágnes: Hatte "Janus" eine Chance? Das Ende der DDR und die Sicherung einer Zukunft der Vergangenheit / 77–79. o.

HATTE, JANUS" EINE CHANCE? DAS ENDE DER DDR UND DIE SICHERUNG EINER ZUKUNFT DER VERGANGENHEIT. Referate der Tagung der BStU in Zusammenarbeit mit der Museumstiftung Post und Telekommunikation sowie dem Bundesarchiv vom 27-29. 11. 2002 in Berlin. Hrsg. DAGMAR UNVERHAU. Münster, LIT Veri. (Archiv zur DDR-Staatssicherheit, Bd.6) 446 o. A konferenciakötet egy 2002 novemberében Berlinben megtartott ülés referátumait tartalmazza. E tudományos összejövetelt elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság hatalmi apparátusára vonatkozó iratlelőhelyek számbavétele, és az ott található iratanyagok jellemzőinek megvitatása céljából rendezték meg. Az egykori Stasi-imtokat felügyelő szövetségi megbízotti hivatal vezetője, Marianne Birthler a kötet bevezetőjében arról szól, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársaság irathagyatékának számbavétele több szempontból is időszerű. Mivel ezen iratanyag jelentős része a második német diktatúra szimbólumának is tekinthető Állambiztonsági Minisztérium működéséhez kapcsolódik, megőrzése, feltárása és kutatásra bocsátása az egykori NDK Állambiztonsági Minisztériumainak Irataiért Felelős Szövetségi Megbízott Hivatalának feladatkörébe tartozik. Ám, amint az ülésen részt vevő intézmények felsorolásából is kitűnik, a kötet ennél tágabb témakört ölel fel, amennyiben az Állambiztonsági Minisztériumon, a hírhedt Stasin túlmenően az NDK hatalmi apparátusának más ágait is láthatóvá kívánja tenni. Ennek megfelelően a német levéltári rendszer több olyan intézményének ezen témával kapcsolatos iratanyagáról ad számot, amely a közlemúlt feltárásának forrásául szolgálhat. Az NDK történelem árnyalt megközelítését teszik lehetővé a különböző tárcák minisztériumai és a pártarchívumok mellett az egykori nyugatnémet gyűjtemények e témával kapcsolatos iratanyagai is, amelyek ismertetése szintén helyet kapott az ülés referátumainak körében. Az ülés kezdeményezője, egy személyben a kötet szerkesztője, Dagmar Unverhau asszony a számbavétel igényéről és az ülés megrendezésének előzményeiről tájékoztatja az olvasót. Mint tőle megtudhatjuk, a számbavétel igényét a Michigani Egyetem Nemzetközi Intézetében Ann Arbor által a 2000-2001-es tanévben Levéltárak, irattárak — a társadalmi emlékezet intézményei címmel megtartott szeminárium-sorozata inspirálta, amely címéhez híven a levéltárak és irattárak, valamint a társadalmi emlékezet között fennálló ellentmondásos viszonyrendszer feltárására vállalkozott. A kurzus konklúzióját, vagyis a levéltáraknak a társadalmi emlékezet kialakításában játszott szerepét és felelősségét Francis X. Blouin és William G. Rosenberg alábbi sorai foglalják össze: „A levéltár mint a dokumentumok őrzési helye, meghatározza, hogy mennyi és mi az, ami a múltból megismerhető Feltáratlan terület gyanánt a társadalmi emlékezet megteremtői és újrateremtői. Az iratok kijelölt őrizőjeként a levéltáros az, aki a gyűjtés szervezeti kereteit kialakítja, a segédletekről gondoskodván pedig a dokumentumban foglalt információ és a tudományos kutatás közötti kapcsolat intézményesített formáját megadja. A levéltárak szerepe a múltról való tudás megalapozásában, politikai rendszerek legitimálásában és az identitásteremtésben megkerülhetetlen. Olyan nyelvi és kulturális emlékhely gyanánt funkcionálnak, amelyek egyes társadalmak és kultúrák önmagukról és másokról alkotott szemléletmódját reprezentálják." 77