Levéltári Szemle, 54. (2004)
Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - MÉRLEG - Katona Csaba: A Pest Megyei Levéltár. Levéltárismertető / 74–76. o.
A fondfőcsoportok bemutatása után a mindennapos kutatói gyakorlatban hasznosítható információk egész csokra zárja a kötetet. Ennek kapcsán érdemes ismét visszatérni a recenzió elején használt két jelző egyikére, a hasznosra. Mint már utaltam rá, a kiadvány tartalmát tekintve hű maradt a lényegre törő címhez, így összeállítói ennek megfelelően ebben a részben sem törekedtek arra, hogy a tudományosság — sokszor kényelmesnek bizonyuló — köpönyegébe burkolózva ne osszanak meg olyan információkat a tájékozott vagy kevésbé tájékozott olvasókkal, amikre bármikor szükségük lehet. Korántsem vették készpénznek pl. azt, hogy a levéltári alapfogalmakat mindenki pontosan ismeri, így azok közül egy szerény, ám annál lényegre törőbb válogatást is összeállítottak. Ugyancsak gyakorlatias útmutató gyanánt említhetjük a levéltár különféle szolgáltatásairól írottakat, valamint a Jó tanácsok alcím alatt összegyűjtött néhány tájékoztató jellegű közlést. Végezetül — a Gyakorlati tudnivalók alcím alatt — a levéltár valamennyi épületének összes elérhetősége (cím, levélcím, telefon, honlap, e-mail), nyitvatartási ideje olvasható. Az összeállítók még arra is figyeltek, hogy olyan apró, de valójában igencsak fontos információkat közöljenek, mint pl., hogy a levéltárat (Nagykőröst és Vácot is) hogyan lehet megközelíteni, miként lehet a közelükben parkolni, hol van nyilvános telefon, postahivatal, pénzfelvevő automata, hol lehet megvenni a levéltári kiadványokat. Az pedig már az ,J3U-s szint" elérését jelzi, hogy tájékoztatás olvasható az egyes helyeken igénybe vehető elsősegélyről, illetve a dohányzás szabályozásáról. Az ismertető utolsó eleme azoknak a levéltáraknak a felsorolása, ahol Pest vármegye történetével kapcsolatosan találhatók még iratok. Függelékként pedig Pest megye, illetve a levéltár történetére vonatkozó válogatott bibliográfia, továbbá az intézmény gondozásában megjelent kiadványok listája olvasható a kötet végén. A kötet hasznosságát feltérképezve, térjünk át a másik fontos jellemzőre, hiszen — ahogy többször is hangsúlyoztam — nem „csak" hasznos, de szép is ez a könyv. Fontos ezt külön kiemelni, hiszen gyakorta találkozhat az olvasó a könyvpiacon olyan kiadvánnyal, amely a szerény tartalmat látványos külsővel igyekszik ellensúlyozni. Ezúttal azonban a kötet külsejének korántsem ez a csalóka szerep jut, hanem épp ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy egy kötet lehet egyszerre tartalmas és igényes küllemű. A kötet egészét jellemző — így a külsőségekben is megmutatkozó — igényességet már a borító megelőlegezi. A kemény táblás fedőlap, a szerencsésen megválasztott elegáns bordó alapszín és egy jól sikerült fénykép, valamint a fedőlap belsejének a 19. század kiadványait idéző mintázata örömmel kézbe vehető kötetet ígér. A belső íveken látható képek sora meg is felel ennek a várakozásnak. Szervesen egészíti ki az írott információkat a gondosan válogatott — és láthatóan nem hevenyészve összevetett — képanyag, nem csupán díszítőelemként, de a kötet informatív részeként is. Ezt jelzi, hogy nem „csak" levéltári iratokról (pontosabban: iratokról, zászlókról, térképekről, pecsétekről, pecsétnyomókról, plakátokról stb.) készült fotókat találhat az olvasó a kiadványban, hanem azok bemutatják a levéltár épületeit, kutatótermeit, raktárait. Külön érdemes kiemelni az 1989-ben lebontott váci szovjet emlékművet ábrázoló fényképet, illetve azt, amelyik egy váci levéltári könyvbemutatón készült, és nem üresen, hanem az érdeklődőkkel együtt mutatja be az intézményt (ha úgy tetszik: az „élő" levéltárat). 75
