Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Körösmezei András: Bláthy Ottó Titusz működése a Ganz Villamossági Gyárban / 38–46. o.

Egy 1902. július 13-án bejelentett (142 717-es lajstromszámú) szabadalmában Bláthy a számlálókészülékek összeszereléséhez adott ki utasítást, lényegesen leegyszerűsítve a szerelési munkálatokat. Az alkatrészek száma is kevesebb lett; ez nem csak a készülék súlyának csökkentéséhez járult hozzá, hanem a hibalehetőségek számát is sikerrel szorította le. A szabadalom felsorolja egy számláló készülék nélkülözhetetlen tartozékait: 1. Váltakozó árammal üzemelő elektromágnes 2. Állandó mágnes 3. Tárcsa 4. Számlálómű 5. Szekrény Korábban a felsorolt alkatrészeket egy alaplapra szerelték különféle kapcsolóelemek felhasználásával. Ennek eredményeként a lényegében csekély jelentőséggel bíró, ám igencsak bonyolult formájú kapcsolóelemek száma jelentős volt. Ez a körülmény a készülék szerelését nagyon megnehezítette. Gondot okozott az is, hogy az alkatrészeket e szerelési mód esetében egymástól függetlenül erősítették az alaplaphoz, ezért már a szerelésnél nehéz volt a kívánt pontossággal megadni az egyes alkatrészek helyét. Még nehezebb volt ezek ideális helyét a szükséges pontossággal megadni, éppen az alaplapra történő független felerősítés okán. E találmány alapján viszont a számláló készülék összes alkatrészét, illetve azok egy kisebb vagy nagyobb darabját csapszegekre, illetőleg rudakra erősítik, majd ezeket a szekrény alaplapjához rögzítik, ezáltal az egymás mellett sorakozó alkatrészeket csavaranyák, vagy ékek útján is lehet rögzíteni. Mint Bláthy írja: „A csapszegek és rudak rögzítéséhez merevítő alkatrészeket is felhasználhatunk, de ezek mellőzhetők, ha a csapszegek és a rudak másik végét a szekrény fedőrészének ráhelyezésével rögzítjük." A mellékelt 2., 3., 4. és 5. ábrán

14 a feltalált eljárás két kivitelezési formáját láthatjuk. A 2. ábrán a leírt módon összeállított számláló hosszmetszetét vehetjük szemügyre a számlálómű elhagyásával. A 3. ábrán a 2. ábra keresztmetszetét látjuk. A 4. ábra a második kivitelezési forma hosszmetszete, végül a 5. ábra a 4. ábrán szereplő megoldás elölnézetét mutatja a szekrény előlapjának eltávolítása után. Az 1890-es évek végén a Magyar Általános Hitelbank nagyobb hitelt bocsátott a Ganz-gyár rendelkezésére újabb beruházások megvalósíthatósága érdekében. A Magyar Általános Hitelbank részéről Korneld Zsigmond 1900-ban a Ganz-gyár igazgatósági tagja lett. Mechwart András halálát követően Asbóth Emil, korábbi műegyetemi tanár lett a gyár vezérigazgatója. A villamos osztályt, annak érdekében, hogy az igen nagyszabásúvá vált üzleteit minél önállóbban köthesse meg, 1906-ban önálló részvénytársasággá alakították. Az újdonsült részvénytársaság vezérigazgatójává Kögler Gusztávot nevezték ki. A Ganz Villamossági Rt. részvényeinek nagyobb része a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. tulajdonában maradt, amelyet a Magyar Általános Hitelbank finanszírozott, így végső soron a Ganz Villamossági Rt. is a Hitelbank érdekeltségébe tartozott. A századfordulóra a Ganz-tröszt olyan jelentékeny vállalatcsoporttá nőtte ki 14 L. az 2., 3., 4. és az 5. számú ábrákat! 43