Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Horváth Richárd: Újonnan előkerült középkori oklevélszövegek a Győri Egyházmegyei Levéltárban (Tapasztalatok középkori forrásanyagunk lehetséges kiegészítése terén) / 3–13. o.

tucatnyi oklevél képviselte. E tekintetben tehát a püspökség középkori történetét érintő újabb források eredményeképpen a növekmény már nagyságrendileg sem elhanyagolható. 3. Ha azt vesszük tekintetbe, hogy egy viszonylag kis egyházi levéltárból — mint amilyen a győri — harminc új szöveg bukkant föl úgy, hogy több értékes iratcsoport rendezése még meg sem kezdődött, a további levéltárakat, különösen a nagyobbakat tekintve, a majdani nyereség mindenképpen a százas, jó esetben akár az ezres nagyságrendet is elérheti országosan. 4. Legfőbbképpen pedig leszögezhetjük: azt az elképzelést, hogy a hazai középkori forrásanyag növekedésére már nem, vagy csak alig számíthatunk, legalábbis egy időre el kell feledni. Kimondhatjuk: csak azért nem leltünk eddig újabb szövegekre, mert voltaképpen nem is kerestük őket. Mindez talán abból a hibás szemléletből fakadhat, hogy oklevélnek csak az „annak is látszó", nevezetesen eredeti vagy legalább középkori átiratban fennmaradt iratokat tekintettük. Ezzel szemben — és az alábbi példák erre hívják fel a figyelmet — az állomány majdani gyarapításának lehetséges további útját a másolatok különféle formái jelenthetik. Az elkövetkezőkben tehát érdemes vázlatosan áttekinteni, hogy a Győri Egyházmegyei Levéltárban milyen levéltári egységekből kerültek elő forrásszövegek, mert ezzel talán a későbbiekre nézve más levéltárak iratanyagának átkutatásához is szempontokkal szolgálhatunk. 1. Püspöki levéltár. Az előbukkant szövegek közül 11 ebből a fondcsoportból származik. Már említettük, hogy a püspökség korai iratanyaga korábban megsemmisült. A közel tucatnyi oklevél mindegyik az ún. Capsarium elnevezésű állagból ismert, ami a püspöki birtok- és tizedbevételi jogokat biztosító iratok gyűjtőhelye. Eredetük is jól meghatározható. Győr 1598. évi visszafoglalása, valamint a törököknek a Dunántúlról való kiűzése után a 17-18. század püspökei nagy lendülettel fogtak egyházmegyéjük lelki, szellemi és persze anyagi helyzetének renoválásához. E folyamat keretében igyekeztek minden korábbi jogukat újólag is megerősíttetni az uralkodóval, valamint a zavaros évtizedek alatt elfoglalt birtokaikat, birtokrészeiket visszaszerezni egyházuk számára. E perek eredményeképpen számos, sokszor nagy terjedelmű perirat, tanúvallatási jegyzőkönyv maradt fenn levéltárunkban ebből az időszakból. E periratok általános — országszerte megfigyelhető — sajátossága, hogy sok esetben tartalmaznak teljes szövegű átiratban a per folyamán bizonyításra felhasznált, sokszor jóval korábban kelt dokumentumokat, így akár középkori okleveleket is. Ezek feltárására persze csak akkor kerülhet sor, ha a dokumentumot nem egy rekordként kezeljük, hanem nyilvántartásba vesszük a benne szereplő összes átírt szöveget. Esetünkben ez megtörtént, ezért a püspöki levéltár kapcsán a szaporulat egy részét ilyen formátumban, lényegében permellékletként fennmaradt szövegek alkotják.

13 További érdekessége a püspöki kapszás anyagnak, hogy ebben két darab eredeti oklevelet is sikerült találnunk. 13 Más egyházi levéltárak is rendelkeznek hasonló iratcsoporttal, azonban segédletek hiányában ezekről jelenleg még keveset tudunk. Vö. pl. a Kalocsai Érseki Levéltár gazdasági levéltárával, ahol ugyancsak találhatunk külön ún. Birtokjogi iratgyűjteményt. A Kalocsai Érseki Levéltár. Levéltárismertető. Szerk.: LAKATOS ADÉLLAKATOS ANDOR-SZABÓ ATTILA. Kalocsa, 2002. (A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai, 2.) 14. Nem egyházi — legtöbbször családi — irategyuttesekben sem ritkák a hasonló perek. Kiváló példa: 6