Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 3. szám - Horváth Richárd: Újonnan előkerült középkori oklevélszövegek a Győri Egyházmegyei Levéltárban (Tapasztalatok középkori forrásanyagunk lehetséges kiegészítése terén) / 3–13. o.

külön tárgyalást érdemelne. Hozzá kell tenni a fentiekhez azt is, hogy az elkövetkezőkben kizárólagosan a klasszikus értelemben vett levéltári anyagban előtűnő forrásszövegekről esik szó. A 18. századtól megjelenő nagy másolatgyűjtemények (Hevenesi, Kaprinai, Gyurikovits stb.)

9 feldolgozásának problematikája szintén külön tárgyalást kíván — ráadásul többük létrejötte, illetve (legalábbis részben) tartalma is ismert

10 —, nem tévesztve szem elől a tényt, hogy a levéltári dokumentumok és a másolatgyűjtemények közötti, főként tartalmi alapon jelentkező határ néha meglehetősen bizonytalan.

11 Az alábbiakban a Győri Egyházmegyei Levéltárban végzett munkák példáján szeretnénk a figyelmet a kérdéskörre irányítani, eddigi tapasztalatainkat összefoglalni. Új oklevelek az Egyházmegyei Levéltárban A 2000. esztendő nyarán újjászervezett Győri Egyházmegyei Levéltárban a számos rendezési feladat között a középkori oklevelek feltárása és nyilvántartásuk elkészítése az elsők között szerepelt. Ez a munka nagyjából-egészében a 2001. esztendő tavaszán ért véget.

12 Ezt követően indultak meg a levéltár Mohács előtti forrásanyagának in extenso formában való közreadását végső célként kitűző munkálatok első lépései. Mindezek lezárultával 2004 őszére a jelenleg Monumenta Ecclesiae laurinensis I. munkacímet viselő majdani kiadvány első (a kezdetektől 1417-ig) kötetének kézirata összeállni látszik. Az előkészületi munkálatokkal párhuzamosan megkerülhetetlen volt a levéltárunk középkori gyűjteményében őrzött 1526 utáni, de középkori szöveget is tartalmazó másolatok egyedi azonosítása, esetlegesen másutt fellelhető eredetijük felkutatása. Harmadik lépésben pedig nem maradhatott el a 2000-2004 között folyt rendezési munkálatok során felbukkant oklevélszövegeknek a már meglévőekkel való egybevetése. Ennek befejezését követően világossá vált, hogy a korábban ismertekhez képest majdnem három tucat ismeretlen oklevélszöveggel számolhatunk. Jóllehet ez a darabszám nem jelent kiugróan magas növekményt, mindazonáltal több szempontból is elgondolkodtató. 1. A középkori magyar forrásanyag mennyisége (kb. 300 000 oklevélszöveg) még elfogultan sem nevezhető nagynak, ennél fogva minden egyes újabb kútfő feltárása fontos nyereség. 2. A történeti forrásokat, jól tudjuk, legkevésbé a mennyiségük jellemzi. Tartalmi szempontból pedig esetünkben fontos oklevelekkel kell számolnunk, különös tekintettel arra, hogy a győri püspöki levéltár (ma a Győri Egyházmegyei Levéltár része) középkori forrásanyagát a napóleoni háborúkban bekövetkezett pusztulás miatt ezidáig csupán 9 E másolatgyűjteményekből a jelenleg is folyó forrásfeltárási-kiadási munkálatokba csupán a Gyurikovitsgyűjteményből kerültek be oklevélszövegek. Vö. ZsO VII. 166., ZsO IX. 1247. 10 V. WlNDISCH ÉVA: Kovachich Márton György, a forráskutató. Bp., 1998. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok, 24.) 11 Schogg Kristóf pápoci prépost 1780-ban készült történeti compendiuma is szépen képviseli ezt az átmenetet. VAJK ÁDÁM: A pápoci prépostság iratai — Schriften der pápocer Propstei. Győr, 2003. (A Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványai. Segédletek, 2.) 14. Vö. Borsa Iván 1. és 2. lj-ben említett munkáival is. 12 Középkori okleveleink lajstromozásához — korábbi segédlet vagy törzskönyv híján — elengedhetetlen segítséget nyújtott a MOL adattára: Dl^DF 4.2. 5