Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - MÉRLEG - Horváth Zita: Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Dél-nyugat-Dunántúlon / 75–80. o.

parcellában fekvő földjét. Emellett előfordult még az ún. „fordulós" tagosítás, ami azt jelentette, hogy a birtokos a szántóföldjét annyi tagban kapta, ahány nyomásra oszlott a faluhatár. Az „egytagos" tagosításra ezen a tájon szinte sehol sem került sor, ennek során a szántóföldek egy tagban kerültek összevonásra. A VIII. fejezet a földbirtokmegoszlás kérdését tárgyalja a polgári kor kezdetén, a IX. és egyben utolsó fejezet a polgári kor végén. A kérdés részletes bemutatására ehelyütt nincs módom, egy fontos megállapítást kívánok kiemelni, Simonffy azon megállapítását, hogy a zalai kisnemesek abszolút mértékben is és viszonylagosan is kevesebb földet bírtak, mint a volt úrbéresek. Adatai világosan mutatják, hogy a kisnemesek rosszabb anyagi körülmények között lépték át a polgári kor küszöbét, mint a feudális kötöttségek alól felszabaduló jobbágyok. Példaként említi, hogy 1859-ben egy-egy nagykutasi (Zala megye) kisnemesi gazdaság átlagos földbirtoka kb. öt kataszteri hold volt, míg ugyanekkor egy nagykutasi telkes jobbágy átlagban majdnem négyszer annyi földdel — 19 kataszteri hold — rendelkezett. Ellenben Somogyban a szerző által vizsgált helységekben a kisnemesség azonos vagyoni szinten állott a jobbágysággal, tehát nem volt szegényebb, mint Zalában. A földbirtokmegoszlás vizsgálatára a polgári kor végén az 1935-ben készült földbirtok-statisztikai adatfelvétel kínál lehetőséget, a forrás hiányai és gyengéi ellenére egyedüliként ad betekintést a kérdés vizsgálatára. Végezetül Simonffy öt pontban összefoglalja azokat a következtetéseket, amelyeket vizsgálódásaiból levont. Ezek közül csak néhányat említek. A jobbágyfelszabadítást követően néhány szőlővidéktől eltekintve Zala megyében csak kevés helyen teremtődtek meg az intenzív kertészeti gazdálkodás feltételei. Főként a kedvezőtlen infrastruktúra miatt Zala megyében nem alakultak ki olyan speciális árutermelő körzetek mint Somogyban, speciális termelési ág hiányában kevés zalai parasztgazda rendelkezett annyi földterülettel, hogy ún. „életképes gazdaságot" alakíthasson ki. A jobbágyfelszabadítást követő elkülönítések miatt a kisbirtokos réteg nagyobb része kiszorult a legelőkről és erdőkből, így bár állattartási lehetősége korlátozódott, de föld hiányában ezután is az állat volt az egyetlen piacképes terméke. Az említett rossz infrastruktúra és talajviszonyok miatt a tőkés bérleti rendszer Zalában nem bontakozott ki, az 1935. évi adatok szerint az ország földterületének 17, Somogy megye területének 16%-a volt bérbe adva, ez Zala megye területének csak 6%-át érintette. Ráadásul Zalában a tőkés mezőgazdaság nem kapcsolódott össze jelentősebb mezőgazdasági iparral sem. Mindezekből következően a zalai törpebirtokosok és részben a kisbirtokosok alkották a régióban a vándormunkások jelentős számát, ugyanis munkaerő feleslegüket helyben nem tudták hasznosítani. A könyv bemutatása során számos részletre nem tudtam kitérni, de a fentiek azt hiszem kellőképpen bizonyítják a munka jelentőségét, aktualitását, valamint azt, hogy a parasztság történetének kutatása akármelyik korszakról is legyen szó, koránt sincs kimerítve. Horváth Zita 80