Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - MÉRLEG - Zsoldos Ildikó: Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben (1703 július–október) / 81–83. o.

BALOGH ISTVÁN: II. RÁKÓCZI FERENC SZABOLCS ÉS SZATMÁR VÁRMEGYÉKBEN (1703. JÚLIUS-OKTÓBER) Nyíregyháza, 2003. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények, 30.) 84 p. Az évfordulók mindig alkalmasak arra, hogy a meglévő eredményeket szintézisbe rendezzék. A tfáfócz/'-szabadságharc nemzeti tudatunk szerves része, de értékelése 300 év alatt többször is változott, nagyrészt a hatalmon lévő társadalmi osztályok és a politikai elit érdekeinek hatására. A //. Rákóczi Ferencről alkotott kép is többször és jelentősen módosult. A fejedelem alakja és az általa vezetett függetlenségi harc története a szatmári békét követően mintegy nyolc évtizeden keresztül a kollektív feledés homályába merült. A 18. század magyar köztudata mintha elfelejtette, vagy éppen lázadóként bélyegezte volna meg a fejedelmet. A Rákóczi-kultusz kialakulásának kezdete a 18. század utolsó éveire, a nemzeti érzés ébredésének korára tehető, 1848-ban pedig a fejedelem emléke és példája a nemzeti újjászületés és a függetlenségi eszme erőforrása lett. A kultusz ettől kezdve folyamatosan élt tovább a 19. század második felében. A kiegyezés után Thaly Kálmán alkotta meg a hibátlan, önzetlen és hősi fejedelem képét. Nagy fordulatot hozott Szekfű Gyula 1913-ban megjelent, szenvedélyes vitát kavart munkája, A száműzött Rákóczi, amelyben a szerző a fejedelem alakjának hiteles ábrázolására törekedett. Ezt követően a reális kép megrajzolására, amely a források módszeres és objektív feltárásán és kritikai alkalmazásán alapult, Markó Árpád tett sikeres kísérletet 1929-től. Az általa lerakott alapok kiindulópontul szolgáltak a későbbi tudományos kutatásokhoz. Balogh Istvánnak a Rákóczi-szabadságharc tricentenáriumának kezdő évében megjelent műve az utóbbi évtizedekben reneszánszát élő helytörténetírás egyik kiváló darabja. E kötet — amely a szerző 1976-ban kiadott munkájának bővített kiadása — a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára kiadványaként jelent meg. A történelmi Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék a szabadságharc megindulásának és kibontakozásának kulcsfontosságú helyszínei voltak, így az e vidékeken történtek sorsdöntőén befolyásolták az események további alakulását. II. Rákóczi Ferenc itt eltöltött három hónapja alatt szervezett a lelkes felkelőkből hadviselésre alkalmas hadsereget, megteremtette a hadellátás rendszerét és megalapozta az 1704. év év hadi sikereit. Tokaj elfoglalása után a fejedelem a mellette lévő hadakkal Miskolc környékére húzódott téli szállására, onnan tartotta szemmel a Felvidéken levő császári csapatok mozgását. Ezt követően azonban a szabadságharc évei alatt többé nem tartózkodott a Tiszántúlon. Szabolcs és Szatmár megyék a többi tiszaháti megyével együtt a kuruc hadsereg ellátó területének számítottak, a szatmári várat ostromzár alatt tartó kuruc sereget kivéve, nagyobb hadmozdulat már nem volt ezen a tájon. A két megye már csupán a szabadságharc utolsó felvonásában kapott szerepet. Balogh István Henzsel Ágota szerkesztésében megjelent kötetének borítóját Veszprémi Endre: II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása c. festménye díszíti. Az Előszót a sorozatszerkesztő, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára igazgatója, Nagy Ferenc írta meg. 81