Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Paksy Zoltán: Egy zalai képviselőválasztás tanulságai. Alsólendvai választókerület, 1932 / 45–50. o.

Magyarán szólva: a teljes vereség elől a tisztes visszavonulást választva a kormánypárt támogatottja visszalépett. A végeredmény ezek után a következőképpen alakult: Kresz 1919, Némethy 4318, Neugebauer 450 szavazatot kapott.

24 Utóbbi gyászosan szerepelt, Kresz ügyén pedig a jelek szerint a pénz sem segített. Pótválasztásra tehát nem is lett szükség, Némethy Vilmos szerezte meg a mandátumot. A végeredmény kialakulásában több tényező játszott szerepet. Egyrészt a választókerületben uralkodó ellenzéki hangulat, amelynek oka az egyébként is szegény és elmaradott régió továbbnyomorodása volt a gazdasági válság következtében. A rongyos ruhájú, nincstelen parasztok előtt képviselőjelöltként fellépni egy ismeretlen budapesti bankárnak és egy „kimondhatatlan nevű" vezérigazgatónak, nemcsak politikai cinizmusnak tekinthető, hanem óriási melléfogásnak is, ugyanis a helyzet teljes félreértéséről tanúskodik. A jelöltek úgy gondolták, hogy az iskolázatlan választók számára a szokásos „úri modor" a megfelelő anyagi háttérrel — a dualizmus korának mintájára — biztosítja a sikert. Elképzelhető, hogy Kresz Károly egyszerűen a kormányzat csapdájába esett, amikor (vélhetőleg biztatásra) elindult. A hatóság jól érzékelte a kerületben uralkodó elkeseredett hangulatot és kormányzati exponenst nem tett ki a küzdelemnek. Előtérbe toltak tehát egy olyan személyt, akinek voltak ambíciói, de főként elegendő pénze egy kalandor akcióra. Támogatták, ahogy lehetett, veresége és a kidobott pénz azonban valószínűleg Kresz számláját terhelte. Neugebauer pedig egyszerűen csak önjelölt „balek" volt. Jól jártak a lefizetett választók is, szépen kerestek az egész „ügyön", hiszen a jelöltek bizonyára szép „pénzt hagytak a kerületben, ami felvillanyozta" őket — ráadásul a saját jelöltjüket választották meg. A kormányzat a kisebbik rossz választásával sem került ki vesztesként a szituációból. A képviselőválasztási harccal ugyan nem kormánypárti képviselő nyert mandátumot, viszont az ellenzéki győzelem lecsendesítette a felhevült szavazókat. Ahogy a szolgabíró a választás előtt fogalmazott, a „méregfogat", vagyis az elégedetlenséget le lehetett szerelni az ellenzéki képviselő megválasztásával, ráadásul közben az emberek anyagilag sem jártak rosszul. Bár a hivatalos kampánystratégia nem ez lett, de végül mégis bevált, ugyanis más tényezők mellett ez is közrejátszott abban, hogy a következő parlamenti választáson, 1935-ben már választási harcra sem volt szükség, a kormánypárt jelöltje (Bíró György) ellenfél híján egyhangú választással lett képviselő ugyanebben a kerületben.

25 u ZML Zala Vármegye Központi Választmányának iratai, 1932. Alsólendvai választókerület. Választási jegyzőkönyv. 25 Azonban Némethy Vilmos sem maradt mandátum nélkül, ő ugyanis a szomszédos zalabaksai választókerületben indult, ahonnan egy nyilas jelöltet legyőzve jutott be a parlamentbe. 50