Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Lakatos Andor: A katolikus levéltárak. Múlt és jelen / 51–59. o.

LAKATOS ANDOR A KATOLIKUS LEVÉLTÁRAK MAGYARORSZÁGON. MÚLT ÉS JELEN A millenniumi megemlékezések alkalmával, az elmúlt években sokat hallhattunk a magyar állam és a keresztény egyházszervezet kiépítésének összefüggéseiről, és a két történelmi feladat termékeny találkozásáról első királyunk, Szent István személyében. Az egyházszervezet működése írásos tevékenységet feltételezett, terjedése az írásbeliség kultúrájának fejlődését, terjedését is magával hozta, és ez az írásbeliség az állam működése során is egyre fontosabbá vált. Mindez egy többévszázados együttműködés, összefonódás kezdetét jelentette az egyház és az őt körülvevő társadalom számára, amelynek eredményeként ma már megállapítható, hogy az egyházi levéltárak végigkísérték Magyarországot ezeréves útján, és a bennük fennmaradt iratok történetírásunk nélkülözhetetlen forrásai. A kezdetek említése után talán nem meglepő, hogy a katolikus egyházi levéltárai középkori anyagát vizsgálva számos „leg-leg-leg" jellegű adatra bukkanhatunk. Az első eredetiben ránk maradt királyi oklevelet (/. András birtokadománya a tihanyi bencés monostornak, 1055), a legrégibb épségben megmaradt magyarországi viaszpecsétet {Szent László király függőpecsétje 1090 körül) és az első eredetiben fennmaradt magyarországi pápai oklevelet (//. Paschalis pápa oklevele 1102-ből) pl. egyaránt a Bencés Főapátság Levéltára őrzi Pannonhalmán. Az első ismert, eredetiben fennmaradt magánoklevél a Veszprémi Főkáptalani Levéltárban található (Guden a veszprémi káptalannak adományozza birtokait, 1079), az egyetlen magyarországi ólompecsétes királyi oklevél (//. Géza király 1156-ban az esztergomi egyháznak sót adományoz) pedig az Esztergomi Főkáptalani Levéltár anyagában maradt ránk. Hasonló példákat még tovább is sorolhatnánk. Az esztergomi, pannonhalmi és veszprémi levéltárak egyébként igen jelentős középkori gyűjteményekkel rendelkeznek, összesen több mint tízezer Mohács előtti oklevelet őriznek. Az egyházi levéltárak sorsa természetesen összefüggött az egyházszervezet változásaival. A Szent István által alapított egyházmegyék élén álló püspökök munkájának segítésére, tanácsadó testületként hamarosan megszervezték az első székeskáptalanokat is. Ezzel tulajdonképpen kialakult (és máig sem változott) az egyházmegyékhez köthető katolikus levéltárak két fő típusa: a püspöki és káptalani levéltárak. (Az érseki tartományokat vezető főegyházmegyékben érseki és főkáptalani levéltárakat találunk.) Az egyházszervezet kiépülésével párhuzamosan jöttek létre Magyarországon is a szerzetesrendek. Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy a 12. század végétől megjelentek a káptalanok. Bizonyos szerzetes konventek új funkciója volt a hiteleshelyi tevékenység, amelynek során közhitelű (bírósági eljárásoknál is bizonyító erejű) írásokat állítottak ki és őrizték azok másolatait. A hiteleshelyek — egyébként Európában kivételes, sajátosan magyar módon — közjegyzői feladatokat láttak el (vagyis pótolták a Magyarországon hiányzó közjegyzőket, birtokba iktattak, örökösödést, birtokviszonyokat rögzítettek, adásvételi szerződéseket jegyeztek be), és az így keletkezett iratokat gondosan elkülö51