Levéltári Szemle, 54. (2004)

Levéltári Szemle, 54. (2004) 2. szám - Glück Jenő: A gyulafehérvári izraelita hitközség története / 34–44. o.

1867-ben törvénybe iktatott emancipáció. Elsőként az új korszakban Mandl Mózes, majd Jónás Adolf'állt a hitközség élén, mindketten a városi tanács aktív tagjai voltak. Az első világháborút megelőző években az elnöki tisztet dr. Mayer Ödön ügyvéd töltötte be, akit 1910-ben kormánypárti programmal országgyűlési képviselővé választottak. Az imaegyesület élén 1911-ben első alkalommal Salamon Náthání választották kurátorrá. A hitközség és imaegyesület viszonya a jogi keretek tisztázódása után sem volt felhőtlen. Az imaegyesület a maga részéről igyekezett autonómiáját szélesíteni, főleg önálló költségvetése megfelelő biztosítása érdekében a vallási kötelezettségek és adományok megfelelőbb megosztásával. A fenti anyagi korlátok közepette a jótékonyság gyakorlása elsősorban a ChevraKadosára hárult, amely 1727 óta megszakítás nélkül működött. Mivel iratainak nagyobb része elveszett, tevékenységének teljes körű felderítése ma megoldhatatlannak látszik, így csupán 1913-ban találunk adatokat taglétszámáról, amikor 148 tagot számlált, lényegileg valamennyien hitközségi adófizetők voltak. Anyagi forrásai általában a hitközségi bevételek felét jelentő szinten mozogtak. Az 1910-es évben 11 093 koronával rendelkezett, míg a hitközség 21 864-el. Jelentős szerepet játszott az idők folyamán a múlt század elejéig 10l-re felszaporodott alapítványok kisebb-nagyobb kamata. Az egyesület alapfeladatai közé tartozott az elhunytak temetése, a vallási szabályok előírásai szerint (1910-ben 39 temetés). A 19. század elejétől fenntartottak egy kisebb kórházat és biztosították a szegények orvosi és gyógyszerellátását. Adataink szerint 1873-tól évente segélyeket osztottak. Az 1911. évi kimutatás szerint 47 rászoruló tűzifát és ruhát kapott, 29-en pedig pénzbeli segélyben részesültek. Bizonyos adataink vannak a Malbim-Arumin egyesület működéséről is, amelynek központi feladata a szegény iskolás gyermekek évenkénti felruházása volt. így pl. 1899ben 14, 1902-ben 34 és 1905-ben 23 tanulót segítettek. Az egyesület nem csak a felekezeti iskola tanulóit segítette, hanem valamennyi helybeli iskola izraelita növendékeit, főképpen a vidékről bejárókat. A Maskil-Dal (segítő egyesület) 1862 és 1909 között működött, és a szegények istápolója volt időnkénti segélyosztás révén. Megszűnése után vagyonát és alapítványait a Chevra-Kadosa vette át. A hitközség és az egyesületek összefogásából további jótékonysági kezdeményezések születtek. Ilyen kezdeményezések biztosították a gyulafehérvári helyőrség katonáinak ünnepi megvendégelését. Nem feledkeztek meg a szamosújvári fegyház izraelita foglyairól sem. Számukra a nagy ünnepek alkalmával gyűjtést rendeztek és kóser ételekkel látták el őket. Erőfeszítéseket tettek az első világháború (1914-1918) idején az izraelita katonák rituális étkezési gondjainak megoldása érdekében. A gyulafehérvári hitközség csatlakozott a központi izraelita szervezetek széleskörű akcióihoz is, beleértve a hadikórházakat. Az első világháború idején időlegesen igénybevett helybeli Chevra-Kadosa kórház teljes ellátását is biztosították. Világszerte felháborodást váltott ki Kisinyovben (ma Chisináu, Moldávia) 1903-ban kirobbant pogrom, amelynek többszáz zsidó esett halálos áldozatul. Az Oroszország demokratizálását követelő erők ellen a cári titkosrendőrség — az Ohrana — felbujtotta a helyi nem zsidó lakosságot. Ugyanakkor mintegy 4000 otthont is kiraboltak A világszerte folyó gyűjtésbe Fischer főrabbi felhívására a gyulafehérváriak is bekapcsolódtak. 37